Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Jászberény (1911-1920)
Nyárára a kulcsokat - leltár nélkül - visszaadtam Anti bácsinak, nem várt idegen invázió esetére s én a kéthónapos vakáció egyik hónapjában Kolozsvárra utaztam, hogy az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárában Posta Béla irányítása mellett felkészüljek a múzeumi munkára. Több volt ez a (még négy nyáron megismételt) tanulmányút egy-egy tanfolyamnál. Nyitva volt előttem az egész könyvtár, a Bástya utca 2. alatti múzeumi rész éppen úgy, mint az egyetemi épületben lévő gyűjtemény. Mehettem leletmentésre. Láttam, hogy készül az erről szóló jelentés. Megtanultam a leltározást a dési - ott beosztott - gyűjtemény rendszere szerint. Útbaigazítást kaptam minden elképzelhető múzeumi munkára és felhatalmazást arra, hogy - bár a jászberényi múzeum nem tartozott az állam felügyelete alá, bármiben kétségeim lennének, a posta jól jár Jászberény és Kolozsvár között, ne sajnáljam se a saját időmet, se a múzeumét. (...) Július folyamán Roska Márton ásatást végzett a Pestere (Körös-barlang) mellett, mintegy 60 m magasságban nyíló Igric-barlangban. A kutatás elsősorban az erdélyi paleolitkutatás keretébe tartozott ugyan, de nemcsak az lett belőle. Más talán megelégedett volna azzal, hogy a régen keresett őskőkor két szakaszának, az alsó aurígnacinak és alatta a késő moustieri kornak az emlékeit megtalálta, s nem törődött volna a fiatalabb őskori emlékekkel. Roska érdeklődése azonban általános volt s nem csak amazokat, de emezeket is módszeresen, rétegről rétegre haladva tárta fel, gondolva arra is, hogy számomra - mert tudta, melyik napon jövök - is hagyott egy széles tanúfalat, amelyen jól megfigyelhetem az általa már feltárt anyagnak ismert stratigráfiai elhelyezkedését. Ez az elgondolás kitűnő iskola volt számomra s munkám eredményét az ő ismert eredményeivel pontosan ellenőrizhette. Az én kinttartózkodásom napja azonban már később volt, mint a paleolitkutatás végrehajtása. így abból már csak a kész eredményeket láthattam a szállásul szolgáló iskolában. Minthogy azonban nekem - már a múzeum még csak képzeletbeli gyűjtőterülete miatt is - a későbbi korok anyagának módszeres kezelésére nagyobb szükségem volt, kapóra jött annak a jellegzetes erdélyi kora rézkori településmaradványnak a feltárása, amibe most alkalmam volt beleállani és Roska tanácsai és útbaigazításai alapján, a szokatlan acetilén világítás mellett elvégezni. Az meg éppen külön szerencse volt, hogy néhány speciális darab is előkerült - egyebek közt egy állati lapockacsontból készült fűrészszerűen bevágott élű díszítő szerszám, amelynek lenyomatát egy-egy edénytöredéken határozottan meg lehetett állapítani. Ennek egy részét Roska, az általa feltárt részben már megtalálta, méghozzá ugyanabban a rétegben, mint jómagam. De itt találkoztam először - ez már bent volt az iskolában - zsinegdíszes edénytöredékkel is. Roskának paleontológus munkatársa is volt. Ébner Sándor (Csörgés?) személyében, akinek munkája valóban nem volt hiábavaló. A két árokkal átvágott kupolában gyűjtötte az ide folyó víz által összehordott csontanyagot. Már a hatodik teljes barlangimedve-csontváz összeállításánál tartott, de ott sorakoztak a román gyerekek iskolapadjain a szép koponyák, amelyek közt barlangi hiéna és oroszlán sem volt ritkaság. Megengedték nekem is, hogy a kupolából, ha találok, hozhatok egy medvekoponyát a magam részére is. Éltem is az engedéllyel s visszatérve Kolozsvárra, apósommal több délután tisztogattuk a sokszor breccsás darabot. 1920 után a szegedi 28
