Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Diákévek Kolozsvárott (1906-1910)

Mikor a második fordított félévre beiratkoztam, az egyik történeti pályatétel: Bölcs Leó császár életének és uralkodásának története címen volt meghirdetve. (...) Talán felesleges is hangsúlyoznom, hogy ezzel a próbálkozással nem lettem byzánci történész és csak szorgalmi díjat kaptam, de az is 100 korona volt. Többet jelentett, mintha ma három nullával írnánk. (...) A második félévben újra kísértett a byzánci történelem. Konstantinos Porphyrogennetos császár életének és uralkodásának története volt a pályatétel. Ez már akarva, nem akarva közelebb hozott a honfoglalás korához, bár bajos volna tagadni, hogy az előzőnek is bőven volt kapcsolata vándorló magyarokkal. Nem merném állítani, hogy a régészeti vonatkozások domináltak, már ami a tárgyi anyagot illeti, de itt még nehezebb volt a régészetet a történelemtől elválasztani s az nem is volt hiába. Ezzel már 150 korona pályadíjat nyertem, vetélytárs nélkül. Ezzel a pénzzel tudtam részt venni a Cholnoky Jenő vezette erdélyi kiránduláson, amely Kolozsvár kiindulással, Tordán (múzeum), Marosújvár, Marosvásárhely (múzeum), Nagyszeben (múzeum), Brassó (múzeum), Kertz (románkori apátság), Fogarasi-havasok, Tusnád, csak nagyjából vázolt útvonalán valóban nem egyoldalú, régészettől, művészettörténelemtől a glaciológiáig mindenre kiterjedő komoly tanulmányút volt. Ez alatt született meg végleges fogalmazásban a földrajzi szakdolgozatom témája is. Cholnoky már az alapvizsga után adott témát. Vác települését kellett volna megírnom. Én becsületesen felhajtottam minden irodalmat, hiszen Tragor Ignácból könnyű lett volna összepuskázni egy szakdolgozatra valót, de én fáztam a tíz könyvből tizenegyedik cikket írni s önálló kutatáson alapuló témát kértem és kaptam is. A békési magyarság népi építkezése volt a feladott téma. Meg vagyok győződve arról, hogy Cholnoky a gondolatot Györffy Istvánnak a nagykun tanyáról írt, akkor készülő dolgozatából kölcsönözte, amit én nem ismertem, de a téma tetszett, mert községi levéltári és helyszíni kutatások alapján újat és eredetit ígért. Ezt vittem haza a kirándulásról és négy hónap alatt olyan látkép-, fénykép-, rajz- és térképanyagot gyűjtöttem össze, amiért valóban kár, hogy a szakdolgozatok közös sorsára jutott. Az impériumváltozás után bizonyára a sajtos boltban érte utol szomorú végzete. Nem veszett azonban el nyomtalanul. Kb. negyedére csökkentve, válogatott rajzokkal, de térképek nélkül közölte a Néprajzi Értesítő, miután 1910-ben különnyomatot kaptam belőle s ez lett a doktori értekezésem kivonata. A történeti szakdolgozat a két pályamunka át- és egybedolgozása után: A byzánci birodalom története a magyar honfoglalás korában címen került a bíráló szemei elé. (...) 1910 őszén szakvizsgával és bölcsészdoktorátussal kerültem gyakorló tanárjelöltként Makóra. A történelmi szertárt nem a vezető tanárom, a kitűnő Barczán Endre, hanem az éppen nem rokonszenves Gonda József vezette, akiben semmi érzék nem volt a gondjaira bízott szertár iránt. Ott voltak ugyan a régi pénzek, az innen-onnan ajándékozott régiségek, de sem azok eredetéről, de még koráról sem tudott semmit s nem is beszélt soha tanítványainak. Szívesen vállalkoztam volna arra, hogy rendet teremtsek ebben a dzsungelben, de nem látszott kívánatosnak beleavatkozni ennek a - később szerencsétlen véget ért - barátságtalan embernek a dolgába. (...) 25