Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1944

Hivatalos pénz a G. H.-tól: 3500,00 (Ebből 1000 a kat. int. pénze)

76 Főfelügyelőségtói (Zomborra) 1500,00 Bartucztól 300,00 Makói (alisp.) maradvány 4,44 Zombori klisékre 1980,20 Folyóiratpénz 65,93 "•'.';' '. '. 7350,57 Azok a pénzek tehát, amelyek nem az oktatás, könyvtár stb. céljait szolgálták, túlhaladták amannak összegét. De, tegyük még hozzá, hogy a vásárhelyi ásatásokra is volt 1100, így összesen 8450,57 pengő fölött rendelkezett - itt-ott kötött formában - az intézet. Talán, minthogy ez az év lényegében ezekkel a pénzekkel az utolsó volt Szegeden, szeretném feljegyezni, hogy napidíjat, az 1929. év óta soha senki nem kapott (a zombori múzeumnak végzett ásatások kivételével) és Hódmezővásárhelyen a személyemre utalt 300 P., jól megpótolva a sajátomból fedezte mindenkinek a családi ellátását. Családi, ami azt jelenti, hogy egész háztartásommal költöztem ki 1931 óta és az egész munkaközösség vendég volt az egész ásatás alatt. Szükségesnek tartom azt is - minthogy a Dolgozatok ebben az évben már nem jelenhetett meg és XIX. kötetével befejezte élete pályáját - megírni, hogy se Buday, se jómagam sohasem kaptunk szerkesztői díjat, sőt a különnyomat árát is mindenki akinek volt rá pénze - a sajátjából fedezte. Az ingyen különnyomatot már én vezettem be, hajói emlékezem, szerkesztésem 2. évében. (...) A tavasz - a bécsi Coll. Hung. - elsodorta tőlünk Foltiny Pistát, akkor még nem is sejtettük: örökre. Nem jött vissza. Regényt lehetne írni nyomorúságáról, Gestapofogságáról, Amerikába jutásáról, princetoni elhelyezkedéséről, legalább 10 európai útjáról, de erről neki kell feljegyzéseket csinálni, mert, mint tudom - Hamburgban 1958-ban, itthon 1965-ben és Prágában 1967-ben sokat hallottam tőle -, volna mit feljegyeznie, még a mi dolgainkról is, ami már csak azért sem volna érdektelen, mert kintről más szemmel, sokszor nem is jó szemüveggel nézi és nézheti a mi változott világunkat. De a tavasz vége meghozta a Bibliographia Archaeologica Hungarica teljes kötetét is, sok mutatóval téve használhatóvá a négyszer elöl kezdett időrendet. (...) Ez a munka volt - akkor nem tudtam - szegedi utolsó munkám, de a kataszteri intézettel együtt alapvetése egy szélesebb körű munkának, sőt később megvalósult intézménynek. Hogy a szakkörök hogyan fogadták, arról keveset tudok. Erdélyi Gizella, Méri István, Mozsolics Amália, Némethy Endre itthon, A. Salmony, K. Willvonseder és M. Renard a külföldön fit róla olyan recenziót, ami a kezembe került. Ezek nyomtatásban megvannak. Örökre sajnálom, hogy elveszett az a levél, amelyiket Imre Sándor írt hozzám ebből az alkalomból, amely nekem minden szaki (nem 76 Régészeti Kataszteri Intézet 187