Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1944

az ún. Mussolini-féle márványból kértünk, amelynek eredeti hivatása az lett volna, hogy az ún. szegedi ellenforradalomnak állítson emléket. Ez utóbbinak megvalósítását alighanem az akadályozta meg, hogy az első megmozdulásban több volt a zsidó tartalékos tiszt, mint a keresztény. Furcsa elindulása volt ez az ún, keresztény kurzusnak. Vedres István ellen nem is lett volna kifogás, bár addig csak annyit tett e téren a < Dugonics Társaság, hogy a Balogh páter-féle temetőrendezés során halomra hányt régi síremlékek közül kikerestette a Vedres Istvánét, és szimbolikus sírként felállíttatta a kora ízlését tükröző vörös márvány sírkövet. Reizner neve azonban szabadkőműves lévén - vörös posztó volt a liberális miniszterelnökségi államtitkár, Balogh páter szemében és tiltakozott ellene. No nem ezen bukott meg a dolog, hanem ugyanúgy a német megszálláson, mint az idei tervünk jelentős része. így aztán a család állította sírkövön kívül mi sem tiszteli annak a szegedi születésű embernek, a város történetírójának emlékét, aki már ott állott az akadémikusság küszöbén. (írtam erről a MFMÉ-ben halála 60. évfordulójára.)

75 Ebben az évben indította meg Bartucz Lajos az Alföldkutató Bizottság helyett szervezett "Alföldi Tudományos Intézet Évkönyvét". Részletekre, pláne kulisszák mögötti harcokra nem emlékezem, mert ezekben sohasem vettem részt. (...) Nagy csatára Kogutowicz (a volt Alföldkutató Bizottság irányítója) és Bartucz (az Intézet elnöke) közt csak egy dereng az emlékezetemben, de határozottan emlékezem arra, hogy K. önmagából kikelve hagyta el a termet és többet nem vett részt az intézet munkájában, amely két kötetben hagyta ránk munkája emlékét. Az Évkönyvbe tőlem is kért közleményt Bartucz, aki - nem tudom honnan kapott pénzzel - a mi kisebb ásatásainkat is támogatta. Az én tanulmányom természetesen idejére el is készült "Az Alföldi Tudományos Intézet régészeti feladatai" címen. A változott viszonyok miatt csak 1946-ban jelent meg. (...) Ez volt az első olyan régészeti közleményem, ami után pénz ütötte a markomat. (No nem mondom, hogy ez volt az első pénz, amit írással kerestem. Kaptam egyszer-egyszer Cholnokytól, mint a Földrajzi Közlemények szerkesztőjétől is 5-10 koronákat egy-egy könyvismertetésért, és egy ízben 6 pengőt a temesvári Értesítőtől. Szóval csekély tanári fizetésemen kívül volt mire támaszkodnom, ezt bárki beláthatja.) És ha már a pénznél tartunk, legyen szó arról is, hogy miből fedezte a H. M. Tud. Egyetem Régészeti Intézete sok irányú és sok helyen végzett munkájának költségeit. Hogy ezek az adatok hitelesek, ahhoz kétség nem fér. Hogy pedig rendelkezésemre állanak, az annak köszönhető, hogy az egyre bizonytalanabb viszonyok, de az egyre biztosabb vég kényszerített arra, hogy állandóan a zsebemben hordott naptáramban is feljegyezzem, a hivatalos pénztári naplón kívül. 75 Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964-65/1.3-15. 186