Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1943

látszó együttélésének kezdetét. (...) Ebbe a miliőbe helyezkedett úgy látszik nemcsak a Vargha Laci, de a Cserte Péter politikája is. Itt, úgy látszott, hiányzott az "újvidéki szellem". Persze ezt így futtából bajos megítélni, hiszen ha magában Zomborban nem is, de Zenta környékén, a tanyákon élő magyarok állandó félelemben éltek: féltek a partizánoktól. A bácskai fiókerdőknek beillő kukoricások valóban alkalmas búvóhelyek voltak. Foltiny és Korek ásatásán kétszer is kint jártam szeptemberben. Bizony este a tanyában nem volt világítás, féltek a célpontba tenni magukat. De azért volt, amitől nem féltek. Nem azért, mert fegyverük volt, hanem azért, mert füst nélkül nem lehetett finánc nem látta dohányt preparálni. Már pedig a magyar közigazgatással a zöldhajtóka is bevonult a Bácskába. (...) Ez volt az utolsó utam a Bácskába, de Korek Jóska még többször visszatért, még ásatni is. Mindez már azután történt, amikor Vásárhelynek is eleget tettünk, a Fehér-tó környékén végzett ásatásainkon. Mikor kora tavasszal bejártuk a környék egy részét, a tóban még nagy víz volt. Szinte csaknem összefolyt a környéken lévő legelővel, szántófölddel. Két dolog csábított ide, de több is lett belőle. A borostyán és azok a szép kalcedon gyöngyök, amelyek a gimnázium gyűjteményében származási helyük nyilvántartásával együtt megvoltak. Párducz Miska, Korek Jóska és Tóth Gabi voltak velem. A tam'tónő nemcsak az iskolát, de a lakását is átengedte és így - eltekintve a döglött békákkal tele kúttól - relatív kényelemben élhettünk, aránylag nem messze a makó-vásárhelyi mű- és vasúttól, a tanyaközpont közelében. Miskának csak rövid szolgálata volt itt. A László Gyulával történt megállapodás értelmében Erdélybe kellett mennie. Csomafáján vezetett ásatást és oktatta Székely Zoltánt mesterségünk fogásaira - mint később, a mai napig kitűnt - nem is eredménytelenül. Éppen akkor kellett neki távoznia, amikor a kalcedonos temető első sírját sikerült megtalálni. így történt aztán, hogy az az ember, aki számtalan feltárt szarmata telepen nagy türelemmel és szép eredménnyel dolgozott, de temetőhöz eddig nem volt szerencséje, éppen akkor hagyta itt a munkát, amikor a gazdag temető előkerült. Jelentkezett Korek doktori szigorlata. Hermann Egyed és jómagam bíráltuk a dolgozatot. Mire kéziratból nyomda alá került, sokat fésültem rajta és itt meg kell mondanom, hogy Foltiny Pista volt az egyetlen, akinek a dolgozataiban stiláris módosításokat nem kellett csinálni. Hogy a Jóska dolgozata miért nem a Móra-hagyatékból dolgozott fel egy nagyobb temetőt, hanem Csallány Gábortól kellett egyet a sok közül kérni, annak az az oka, hogy a szegedi múzeum népvándorláskori anyagát Csallány Dezső készült feldolgozni. Egyelőre azonban részben a saját új ásatásainak feldolgozásával volt elfoglalva. Terveztünk ugyan egy közös munkát is, amiről később lesz szó. (...) Az év folyamán kapacitáltam Sík Sándort, ajánljuk Bálint Sándort rendkívüli tanári címmel való kitüntetésre. 10 éve volt már Sándor magántanár és szerintem az az egyetlen helyes úton járó szegedi, alsóvárosi paraszti származású ember, aki helyesen vette észre egy ilyen embernek tudományos tennivalóját. Nem kalandozott el népétől, úgy, mint előtte a tehetséges, hasonló származású Czimer Károly, aki, ha a 178