Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1943

1943 1943 nem tartozott a legterméketlenebb évek közé. Ha lassan is, de megérkezett Szily ígérete teljesítésének első részleteként az az 1000 P, amellyel megindult az "Alföldi Régészeti Kataszteri Intézet" lehetőségeken belüli működése. Az első feldolgozandó múzeum anyaga - a zombori - már ott feküdt. De a folytatás sem volt kilátástalan. Soron következhetett volna a vásárhelyi, a csabai, a szentesi és a szegedi is. Az anyaggyűjtés minden irányban megindult. Nem a mi igyekezetünkön múlt, hogy csak a zombori lett teljesen készen, és annak nemcsak az anyaga, de a cédulakatalógusa is megmaradt. Kettő készült. Az egyik egyelőre fényképek nélkül, a másik fényképekkel. (Ez volt az első így katalogizált múzeum. A fényképes cédulák a MOK-hoz kerültek, hogy onnan hova lettek, nem tudom. Lehet, hogy a N. M. adattárában vagy az akadémia Régészeti Intézetében vannak.) (...) Ennek az új intézménynek a keretében készült a bibliográfia: kor, szerző, folyóirat, rövidítés regisztere és a sok felszaporodott munkával csaknem az év végéig eltartott. Egyik ilyen munkatöbblet volt a Csanád megyei múzeum teljes anyagának kiállításra előkészítése. (...) Már valósággal partizánkodtunk a hivatalosan el nem ismert múzeumok közt. Most érkezett el a csanádi bebútorozása, berendezése. Azt hiszem - a csabai múzeum kivételével a makói volt az egyetlen az egész országban, amelyik a Szalay-féle bútortervek szerint volt felszerelve, persze - csabai tapasztalatok alapján - egyik-másik alig használható forma kivételével. (...) A múzeumot átadtuk felállítva. Pár ember volt csak ott, de köztük az ügyért lelkesedő Ferenczy Béla, akire számíthattunk a jövőben is.(...) A harmadik - a zombori - törvényes volt, sőt háború előtti ősöket tudott felmutatni, sőt hosszú évekig megszakítás nélküli történelmi-régészeti folyóirata, sőt nyomtatott katalógusa is volt. A zombori altiszt rendesen dolgozott Broda Sándor vezetésével és nagy igyekezettel dolgozott velünk együtt a Fehér-tó mellett. Ha jól emlékezem, szeptemberben szállítottuk át a rendbeszedett, leltározott, kartotékozott, fényképezett anyagot Zomborba. De még a nyár elején Zenta környékén végeztünk terepbejárásnak aligha nevezhető kocsikázást az öreg Dudás Andor vezetésével, aki annak idején Hoernesszel is levelezett, s aki csókái kagylógombokat is szállított az akkor még Hofmuseumba. (Nagy meglepetéssel találkoztam ezekkel 1926-ban az ottani kiállítás egyik szekrényében. Dudás Andor közlése oldotta meg előttem a rejtélyt.) Ez az út nem volt minden kaland nélkül. A gimnázium igazgatójával, Gallé Lacival előre megállapodtunk a napban és abban, hogy autóval vár bennünket. Várt is, 176