Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1942

volt a múzeumnak. Hogy ez a támogatás miből állt, nem tudom. Talán abból, hogy a belgrádi aspirációk ellenére is megtartotta ezt az egykor társulati múzeumot. És ez is érdem! (...) Velünk jött a múzeumba, ahol a Barkóczi által rendezett régészeti gyűjteményt leszámítva, minden más - történeti és néprajzi - anyag még várta a rendbehozást. A Laci-félének is más képet kellett adnunk. < Volt ennek a múzeumnak cédulakatalógusa, de fényképek nélkül, leltára, gondosan számozott, tehát nagyjából keresztlevelekkel ellátott tárgyai. Mindez magyarul. Egyetlen szerb kifejezés nem volt sehol. Gubitza Kálmán keze munkáját dicsérte itt minden és az utolsó kolozsvári tanfolyam jó helyre hullott és kikelt magjai, az 1914. év utolsó néprajzi tanfolyamával hasonló módon váltakozva. Ezt látva megképzett előttem a cvikkeres, sovány zombori igazgató tanító, aki az előtte itt dolgozó alapítók nyomdokait követve adta át ezt a magyar intézményt az utána következőknek: Herceg Jánosnak és Frey Imrének bizonyára nagy érdemük volt, hogy ez az 1918 óta stagnáló múzeum megmaradt. (...) Megmondtuk, hogy itt minden darabot restaurálni kell, lefényképezni, leltározni és modern cédulakatalógussal ellátni. Ez itt nem történhetik, de jó alkalmat ad arra, hogy a múzeum egyetlen fizetett alkalmazottja, a szolga Szegedre jöjjön a Főfelügyelőség költségén megtanulni ezt a munkát és kiképzést kaphat a vásárhelyi ásatásokon a technikai terepmunkában. Ez természetesen azt jelenti, hogy az egész anyagot leltár szerint átvéve, becsomagolva a szegedi intézetbe kell szállítani. A csomagolásra és átvételre Korek József jön át. A gyűjtemény egyetlen darabja se marad Szegeden, sőt a régi cédulakatalógus és leltár is visszakerül Zomborba. Mindez Cserta Péter polgármester hozzájárulása után fog megtörténni. (...) Minden a mi tervünk szerint történt és az anyag utazott - a legrövidebb időn belül - Szegedre. És megjött rövidesen az altiszt is. (...) Az intézet minden tagja belefeküdt a zombori anyagba, de szívesen társult bele az akkor már mindinkább a régészet felé irányt vett Korek József is. (...) Ebben az évben ünnepelte a Dugonics Társaság fennállásának 50. évfordulóját. (...) Kiállításon törtem az eszemet, de nem olyanon, ami a társaság mindenkori vezetőségét tömjénezi, hanem a névadó emlékének szól, de rövid ideig tart is. Könyvek, kéziratok, képek sorakoztak fel a tárlókban. Kultúrtörténeti kiállítás elevenítette meg Dugonics András életét születésétől haláláig, Szegedtől Nagyszombatig-Pestig, és a Dugonics-temetőig. Ma is sajnálom, hogy katalógus nem készült a kiállításhoz. Maradt azonban emléke Krammer Jenő tollából a Délvidéki Szemlében és Zolnay Béla tollából valamelyik pesti újságban. 1942. XI. 29-én nyitottuk meg. (...) Most - 25 év után - úgy érzem, jó munkát végeztem s velem együtt azok, akik segítségemre voltak, a Társaság két titkárán kívül a régészeti intézet teljes személyzete. A katalógus elmaradását azért sajnálom, mert a kiállítás olyan anyagot szedett össze, most először, mely a pesti piarista könyvtártól a főiskola könyvtáráig sok helyről gyűlt össze, természetesen elsősorban a Somogyi Könyvtár anyagából. Ma újra kellene kutatni a kiállított anyag után. (...) 175