Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1942

1942 Ha nem csalódom, Foltiny Pista a Dolgozatokban megjelent különnyomatait doktori értekezésként úgy még 1941 végén vagy 1942 elején benyújtotta és Herman Egyeddel mi ketten megbírálván, a szóbelin summa cum laude fokozattal ment át és mivel első gimnazista korától az egyetemi (tanári) vizsgákon is kitüntetéssel végzett, rábeszéltem, hogy ne avattassa fel magát, hanem kérje sub auspiciis gubernatoris doktori avatását. Eltekintve attól, hogy eddigi tanulmányai alapján meg is érdemelte, szerencséje volt azzal, hogy Szádeczky-Kardoss Samu Förster intézetével együtt Kolozsvárra távozott és minden követelménynek megfelelvén a kolozsvári kontingens terhére kérte kitüntetéses avatását és természetesen meg is kapta. Ha Szegeden maradt volna, itt is Ő kapta volna meg. Samunak előnye lett volna, ha nem is annyira az apja, Sz. K. Béla egyetemi könyvtártisztviselő, de a Sz. K. család és az anyai nagyapa, Hamza táblaelnök közéleti tevékenységével szerzett érdeme. Ez a szabályzat értelmében is beszámítandó volt. Ezzel szemben Pista egykori drogista, akkor a paprikanemesítésnél szolgáló édesapja - aki erre a családi tisztségre csak akkor jelentkezett, amikor Pista 17 éves korában a szentesi állami gimnáziumban a hetedik osztályba járt. De hát miért ne fogná meg a szerencsét az, aki 17 éves koráig, állami nevelőintézettől az összetákolt családig elég sokat hánykolódott. Pista nem húzódozott a gondolattól, de össze kellett szedni a szükséges iratokat. Megvolt a születési bizonyítvány, rávezetve a törvényesítés is. Ez szabályszerű volt. Nem úgy az iskolai index. Abban kívül és belül egyaránt hiba volt. Pista maga írta bele a változást, naiv lélek lévén, ha nem is felejtette el, hogy okirathamisítás is van a világon, nem gondolta, hogy ezzel a ténykedésével ebbe a bűnbe esett. Ezen tehát - meglátván az indexét - segíteni kellett. Bűmé bűn, de most az enyém. Azt tanácsoltam neki, jelentse be a szentesi gimnázium igazgatójának, hogy indexe elveszett és kérjen másodlatot tőle. Megtette. Meg is kapta. Most már nyomban el lehetett égetni a sok jelest a bűnnel együtt. Én vállalom a felelősséget a bejelentett csalásért. Ha jól emlékezem, a kar egyhangúlag megszavazta a felterjesztést. Nem vagyok benne biztos, hogy ha a "törvénytelen" származást ismerték volna, ugyanez történt volna. (...) Derék, becsületes ember volt, aki valóban megérdemelte, hogy a buta társadalmi felfogás okozta lelki szenvedését egy végzett diáknak kijáró legnagyobb kitüntetés koronázza meg egyetemi pályáját. Ez tehát elindult a maga útján. Az egyetemi életnek azonban nemcsak örvendetes, szívvidámító része volt. (...) Tavasz felé, minden esztendőben, jön a következő évi tanács karonként és a karok képviselői általi választása. Az előbbi a dékánokat hozza - engem választott 169