Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1940
Kolozsvárott az esküt Hóman előtt tették a kinevezett tanárok. Szegedre Szily jött Kammermayer kíséretében. Az esküt a rektori fogadáson, a tanácsteremben tettük le. (...) Még a délelőtt folyamán megalakultak a karok, mindig Szily elnöklete mellett. Vitatkozni lehetne arról, hogy ez összeegyeztethető volt-e az egyetemi autonómiával, de hát kinek jutott eszébe az ilyen csekélység akkor, amikor ( mind a két egyetem tanárainak kinevezésénél teljesen félretették az autonómiát (...). A kulisszák mögött azonban folyt a harc. Kogutowicz egészen természetesnek vette, hogy ő lesz a rektor, hiszen lényegében az elment Bartók György helyét kellett betölteni. Legszűkebb baráti körét leszámítva azonban nagyon kevesen voltak mellette s még a kar régi tagjainak többsége se kivánta az ő rektorságát. A kérdés nem hivatalosan a Tisza Szállóban közösen elfogyasztott ebéden dőlt el és nem csinálok belőle titkot, részem volt benne. Az ebédnél Szilyvel szemben én, két oldalán a másik két kar megválasztott dékánja ült. Természetesen szóba került a délutáni rektorválasztás is, sőt egy darabig főtéma volt. Én - akinek az egyelőre fej nélküli tanács hat tagja megbízást adott arra, hogy a régi szegediek nevében köszöntsem a most Szegedre került pécsi és debreceni professzorokat - felvetettem a gondolatot, milyen szép dolog volna, ha az ország - s akkor az egész világ - legfiatalabb egyeteme Nobel-díjas tudós rektorsága alatt kezdené meg a működését. Nemcsak Szilynek, de valamennyi tanácstagnak nagyon tetszett a dolog. Nekem tehát ennyi részem volt a dologban. Bedobtam a követ a kútba, húzza ki az a 12 professzor, aki hivatott a rektor megválasztására. A rektorválasztó ülésen természetesen csak az elektorok vettek részt Szily elnökletével. Hogy közvetlen az ülés előtt mi történt, azt nem tudom. A szavazatok megoszlásáról sincs fogalmam, de annyit tudok, hogy valóban Szent-Györgyi Albert lett a rektor s a kontinuitás káposztáját Balló Józsi előző évi rektor megválasztásával mentették meg a megmaradás számára. Ez a kompromisszum igen jól bevált. Hogy Kogutowicznak nem nagyon tetszett, azt hiszem felesleges hangsúlyozni. De kevesen sírtak vele együtt. Nem hiszem, hogy Szily ezt akarta volna, de annyi tény, hogy a német orientáció kiesett az egyetem vezetéséből. Az egyetem most már valóban szegedi volt, amely város annyi áldozatot hozott a kolozsvári egyetem érdekében, de a saját kultúrájának emelésére is. (...) Hátra volt még az egyetem megnyitása, ünnepélyes keretek közt, lényegesen kevesebb notabilitás felvonultatásával, mint Kolozsvárott. (...) Én itt csak Szent-Györgyi beszédének és az egész ünnepség[nek] egyik jellemző epilógusát akarom leírni, amelynek az Amerikában élő Szent-Györgyin kívül magam vagyok az egyetlen élő tanúja. Az ünnepi záró szavak elhangzottak és a kistanács felsorakozott a kormányzó kikíséréséhez. A ruhatárba mentünk, ahol a rektor udvariasan felsegítette a kormányzó bundabélésű köpenyét, amelybe hanyag eleganciával rázta bele magát, majd SzentGyörgyihez fordulva a következőket mondotta: 159
