Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1940

-Tudja Szent-Györgyi, amikor az egyetemi nevelésről szóló beszédét gyönyörködve hallgattam, eszembe jutott, hogy mennyire igaza van, milyen fontos valóban a nevelés. -Évek hosszú tapasztalatai bizonyítják - válaszolt Szent-Györgyi -, hogy az egyetemen nemcsak oktatni, de nevelni is kell, hogy egész ember formálódjék a fiatal lélekből. - Igaza van - vágott közbe a kormányzó - nagyon fontos a nevelés. Én ezt akkor látom, mikor lent vagyok Kenderesen a csikóim közt. Nem mertünk egymásra nézni, de bizonyára mindnyájan egyre gondoltunk, amikor a szőnyeges lépcsőn leballagva, az előtéren keresztül a kocsijáig kísértük a kormányzót s felszedvén téli kabátjainkat elmentünk a díszebédre, amelynek árából néhány hétre fel lehetett volna javítani diákjaink - a mi csikóink - bőségesnek nem mondható menzakosztját. Ha örökség van, örökös csak nagyon ritkán nem jelentkezik. A 20 évig Szegeden működött egyetem mindenéből kifosztva jött Szegedre, de akkora erkölcsi és anyagi örökséget hagyott maga után, hogy azzal már könnyen sáfárkodhatott az új egyetem. Egyik-másik tanszék azonban erősen megérezte a gazdacserét. Van abban valami, hogy a professzorok egy része - talán nem is egészen alaptalanul - úgy érzi, hogy a speciális célokat szolgáló felszerelés (könyvek, eszközök) közelebb vannak hozzá, mint az utódához, pláne akkor, ha azzal a lehető legrosszabb viszonyban áll. Természetesen ennek is van határa. Már hogy kinek hol? Hogy a kitűnő botanikus - a koszos mohász -, ahogy kinevezésem óta már a nekem szóló írásokat is így fémjelezte kedves barátomnak szólítva és tegezve [szegletes zárójelben magyarázván meg, hogy ő az öregebb] -, azokat az intézetében készült növénytani, ajtóüvegre festett rendszertani képeket gondosan csomagolva magával vitte, azt még meg lehetett magyarázni, de hogy mi szüksége volt a beépített villanykapcsolók kiszerelésére és elszállítására, azt már a magamfajta észjárású embernek nehéz tudatosítani. Az utód sem lévén könnyebb ember, ebből olyan tőkét kovácsolt, ami - gondolom - a gazdasági hivatal felé az intézet javára, szépen kamatozott. Még a minisztérium felé is fényképekkel dokumentálta. Lehet, hogy a többi intézetben is voltak kevésbé hasonló jelenségek, de hogy a könyvekből - ha jogosan is - sok ment Kolozsvárra, bajos volna tagadni. Bizonyára én se lettem volna kivétel. Egyébként a könyvtárakkal ezt tették a románok is. Húsz év minden beszerzését elvitték Kolozsvárról. A régi Pósta-féle intézetben saját szememmel láttam nemcsak az üresen maradt utolsó polcokat, de a korábbiak foghíját is. (...) A Horthy Miklós egyetemen nem volt erőszakos átvétel, ha erőszakos emberek a távozók és érkezők közt egyaránt találkoztak is. No, de azért a rendes élet - ha hosszú szünettel is, csak megindult a vezetés fő posztjain a régi professzorokkal. SzentGyörgyi rektor, Balló prorektor, Veress E., Fröhlich, Banner dékánok, Ditrói S., Halasy Nagy J., és Kiss Árpád prodékánok vezetésével. Halasy kivételével valamennyi a visszament egyetem professzora volt. (...) A Bácska fiatalságának egy része - nem is éppen kis számmal - úgy látta, biztosabb az élete nálunk, mint a német megszállás alatt álló zágrábi, ljubljanai vagy 160