Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1937
Elmentünk Alsókubinba is, az egykor állami felügyelet alatt álló könyvtár megtekintésére. (...) A Csaplovits család, meg a Kubinyi család könyvtáraiból alakult és polcain nyugodtan feküdtek vagy álltak a könyvek. Ebben az időben még a takarítással se túlságosan zavarták. Áll ez a Kubinyi-féle ásatásból származó urnákra is, amelyek összeragasztva, eltöredezve az ablakmélyedésekben várták az immáron harmadik feltámadást. (...) < A késő délutáni vonattal Kassára mentünk. A múzeum - az egykori magyar állami múzeum - úgy állott, hogy a Mihalik-féle katalógus szerint csaknem mindent a helyén lehetett találni. Újabb ásatási anyag vagy jelentékenyebb beszerzésnek nyoma se volt. Stagnált itt akkor az egész régészeti tevékenység, amely olyan szédületes módon emelkedett a második világháború után, de már új lobogó alatt. (...) Egy pihenő, de a helyi múzeumban és városban mászkáló, közben az omladozó likavkai várat is programba iktató nap következett, hogy a szlovenszka matica monumentális épületében elhelyezett sokirányú, de minden vonatkozásában szlovák gyűjteményeit megnézzem. Itt voltam tehát a pánszlávizmus fő fészkében, ahol a múzeum emberei nem féltek magyarul beszélni és nem tartották szükségesnek, hogy a közelben álló gótikus templom oltár fölötti üvegfestményéből kiverjék Szent István képét, a magyar koronát és címert. A liptószentmiklósi beszélgetés után ez méltán meglephetett. Szíves, baráti volt a fogadtatás, amelynek folyóiratcserével később is nyoma maradt. Gondolatokat ébresztő volt ez a látogatás. Múltra és jövőre egyaránt kiterjedt. A jelenen nem csodálkozott az ember, hiszen ennek a valóban soviniszta intézménynek maga az állam volt a támogatója. A céltudatos gyűjtés, amely a szlovák föld minden megnyilvánulására tekintettel volt - hogy csak nagy vonásokban szóljak - a botanikától a szlovák festőkig, a gazdag és színes néprajzig. De ez a munka nem akkor kezdődött, amikor a terület szláv impérium alá került. Megalakulása óta folyt a munka, amelynek politikai kihatásai a Kárpát-medence messze szakadt szlovákjait is nyilvántartotta. És ez a munka a jövő útjait egyengette és nem szűnt meg a mai napig sem, ami a nacionalizmus elleni küzdelemmel legalább is nehezen egyeztethető össze. De hát "si duo faciunt idem" 51 . (...) Be is fejeződött a szép szlovákiai tartózkodás s másnap (...) elindultam Bécsbe, ahol találkozóm volt a Studienfahrt magyar résztvevőivel. (...) Az út vezetője Reinecke volt, az ezeken az utakon elmaradhatatlan hajcsár E. Sprockhoff. Kitűnő vezetés, kifogástalan szervezés, és ami ekkor már valóban meglepő volt, magyar ember számára is ehető ételek. (...) Délben búcsúztam el magyar barátaimtól, hogy megtegyem (...) lépéseimet (...) svájci utamra. Olvasott pénzzel, útitárs nélkül vágtam neki az útnak azzal a céllal, hogy a nagyobb városokat és természetesen az ott lévő múzeumokat megnézzem. (...) (Be kell vallanom, hogy ha csak egy kicsivel hosszabb lett volna a takaróm, Zürich előtt kirajzottam volna St. Gallenbe, egy kis magyar romantikáért. (...) De hát sajnos, nekem a dollárral úgy kellett takarékoskodnom, hogy még líra is legyen belőle. Lett is 51 Ha ketten csinálják ugyanazt 135
