Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1933
ő megakadályozta. Elbeszélése közben nem vette észre, hogy amit mond, az a múzeum szempontjából valóban hatásos volt, de sértő az egykor kenyeret adó magyarságra. - Ilyet még a magyarok se tettek, volt a hatásos védekezés; annak a Millekernek a védekezése, aki magyarra fordított vagy erősen korrigált régészeti és történeti közleményeinek mindig helyet kapott a temesvári társulati folyóiratban, és az Archaeológiai Értesítőben. (...) 2-án (...) érkeztünk Turnu Severinbe - Drobetába. Itt vártak a román kollégák, akik sem Jugoszláviába, sem hozzánk nem jöttek el. Ennek ellenére szíves barátsággal vártak. Drobeta romjai és a múzeum elvitték a délelőttöt. (...) Az egyetlen nagyvendéglőben elfogyasztott ebéden talán az a csoport volt a legérdekesebb, amelyikben én ültem. Nem azért, mert én is ott voltam. Inkább az icstársak összetalálkozása miatt - amit szóvá is tettem: Paulovics magyar, Grbic szerb, Dajkovic 43 román példázta azt a nemzetiségi keveredést, amit más nevekkel is példázni lehetne ezen az ötfelé szakított területen. Még Grbic is elárulta, hogy tud magyarul, olyan jóízűt nevetett a találó megjegyzésen, addig pedig semmit se értett meg abból, amit magyarul beszéltünk. Hogy is ne értett volna, hiszen az ő szülőtalaja se Őszerbiában volt. Dajkovic pedig úgy beszélt magyarul, mint akármelyikünk, hiszen Posta Béla kolozsvári iskolájában nőtt fel. (...) 13-án de. a temesvári múzeumot néztük meg. Úgy állott, mint 1916-ban, amikor utoljára láttam. Nem nyúlt ahhoz senki se, mióta román vezető kezébe került. Du. az aradi pályaudvaron vártam meg azokat, akik a perjámosi anyag kedvéért besétáltak a városba. Én nem óhajtottam a Jászberényből annyi alávaló vád hátrahagyásával eltávozott Alba Livius kollégámmal találkozni - el lehettem készülve rendőrségig menő kellemetlenkedésre is. (...) Mielőtt az év múzeumi téren egyre szomorúbbá váló történetére rátérnék, néhány korábbi dolgot kell megemlítenem. Március elején a vásárhelyi kat. pap földjén szántás közben Árpád-házi dénárokkal telt edényt tört szét az eke. Magam mentem ki, de sem az edénydarabokat, sem több leletet nem találtam. Végre hozzájutott Lojzi olyan munkához, amelyikkel kedvére elpiszmoghatott és nem kellett iniciálékat rajzolni a leltárkönyvbe. Sőt más munkája is akadt. Míg mi Görögországban jártunk Mártélyról jelentettek sírokat. A jazignak bizonyult sírokat Lojzi dolgozta fel. Nagyon örültem neki, hogy a szakirodalom terén sikerült kenyérbe tenni. Kellett is, mert Miska már egészen taposta a sarkát. (...) 43 Helyesen Daicoviciu, Constantin (1898-1973) 111
