Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1933
legnagyobb haszon is. A véletlenül épen maradt edény - esetleg a mindenre jó nyúlháj tartására igen alkalmas volt. A Kis Pál Héthalom-dűlői tanyájában is így találtuk meg a szép, pecsételt díszítésű gepida edényt. Nem volt hát egészen ismeretlen ezen a tájon se a földből kikerült "himmihummi". De hogy az hogy feküdt a földben, azt soha senki meg nem tudta mondani. A "találó bemondása szerint" leírt leletek nagyon hasonlítanak a "regösök csacska beszédéhez". Nem volna érdektelen összegyűjteni leltári naplóinkból ezt a sok, szándék nélküli hazugságot. Itt volt alkalma az embereknek látni, amit régen láthattak volna, akkor, amikor akaratlanul is, a maguk módján régészkedtek. 23 bodrogkeresztúri rézkori sír volt itt egyszerre feltárva, minden mellékletével együtt. Szakembernek is szép ez, abban az időben még valóban nem mindennapi látvány, mert ilyet csak olyan védett helyen lehetett csinálni, amelyet senki se háborgathatott. A Vata-tanya hátsó gazdasági udvara valóban alkalmas volt egy ilyen ideiglenes skanzen megteremtésére. Természetesen a sírok egyenként mákszárkévékkel voltak letakarva s a temető területét takaró föld olyan hevenyészett dombot alkotott, amelyről valamennyi sírt jól át lehetett tekintem. A kút közelében egymással összefüggésben lévő nagy edénycsoport épen maradt együttese, a legszebb állatábrázolásos, barbotinos, sematikus nőábrázolásos folyadéktartó edényével, puttonyával és nagyméretű fedőedényével még a hozzá nem értő figyelmét is magára terelte. Jöttek is gyakran a kórház érdeklődő orvosai, sőt egyszer a vásárhelyi Rotari-klub, Szentkirályi Zsiga rendezésében itt kint tartott ülést -, ami ugyan állás volt, mert mindenki állva hallgatta az én előadásomat. Nem egy olyan nap volt, amikor sokkal-sokkal többen állták körül a sírmezőt, mint egy-egy rézkori temetés alkalmával és legtöbbször még kántor is volt, az Alföld egyetlen unitárius templomában is szolgáló (....) Áron személyében, aki az unius deust szolgálván a legközelebb állt a rézkori ember egy hatalmasságtól rettegő és annak bizonyára áldozó lelkéhez, mint bárki más a többi látogató közül. Nem volt olyan nap, amikor közeli javadalmas földjére kisétálva be ne tért volna. (...) Rajta csak Moldvay Sándor bodzásparti tanító tett túl, aki "muraközi" (széles gumijú) biciklijével legalább kétszer megfordult nálunk, de néha többször is. Ezek a látogatások számunkra nemcsak kedvesek és kellemesek, de rendkívül hasznosak is voltak. Sándorral valósítottuk meg a régészeti előőrsi intézményt és ezzel magyarázható, hogy egy fél évtizedig el se mozdultunk a régi szegedi út környékéről. En azt hiszem, a magyarországi régészeti leletmentés csak akkor lesz megszervezve, ha alólról jön a kezdeményezés. A régi szegedi út tájékán Moldvay Sándor szervezte meg, szolgálatba állítva felsőbb osztályos tanulóit. Könnyű volt szemléltető oktatást tartani arról, amit keresni, de főleg találni kell. Ott volt a mi gazdag Vata-tanyai anyagunk helyszínen kiselejtezett része. (Egy napig hordattuk a szamaras kordéval a tanyába vezető út legmélyebb részére, nem mindennapi kövesutat csinálván vele a kamatszállító kocsi 42 részére.) De ott volt a Bodzáspart, 42 így nevezték az ásatási munkások a végrehajtó kocsiját, mellyel a lefoglalt javakat szállította el. 107
