Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében - Gazdasági szervező szerep, községi gazdálkodás

fordulni tilos, hiszen a vonó jószág letapossa az esetenként már megszántott szomszédos földet (18.pont). Ugyanitt olvashatjuk a belső és a külső földek tilalmáról szóló pontot, amelynek értelmében sem a dohány, sem az egyéb növények termelésére szolgáló földeken (a téli fagyok idejét kivéve) tilos keresztül-kasul járkálni, a legelőt a meglevő utakon kívüli közlekedéssel felvágni (18-20. pont). A nép-vének tanácsa döntött a belső és a külső földek használatával kapcsolatos ügyekben. (Pl. 62.h/1847, febr. 2.; 62.Í/1847. febr. 2.; 83.e/1847, június 29. jvk.sz.) A nép-vének tanács árszabályozó szerepét is kénytelen volt vállalni 1847-ben, az inség idején, amikor a termények piaci ára jelentős mértékben emelkedett. A helybeli lakosoknak szabott áron, a vidékieknek folyó áron engedélyezték a búza eladását. 1847-ig a község csináltatta a dohánylevelek felfűzésére szolgáló dohányköteleket, az eladósodás miatt azonban a nép-vének gyűlésének határozata ezt megszüntette (85.b/1847. július 10. jkv.sz.). A községben működő szárazmalom és az olajprés, az un. sutó malom működtetésének fontosabb ügyeivel is a nép-vének gyűlése foglalkozott. Az 1842. évi rendszabály körülményesen leírta, milyen sorrendben őrlethetett a falu lakossága, hogyan gondoskodhattak azokról, akinek nem volt megfelelő igaerejük a malom hajtásához (17. pont). A malmok jövedelmeit a malomgazdák kezelték. Az örletésből befolyt vámjövedelemből, mint majd látni fogjuk, a rászorulókat is támogatta a község. Az olajsutó malom jövedelméből pedig pénzt enged kölcsönözni a gyűlés (56.a./1846. november 29., 70.d./1847. március 20. jkv.sz.). A nép-vének gyűlése rendelte el két kút ásatását a csabai határ felé eső vetőföldön, mert addig a kígyósiak állataikkal a csabai tanyákra jártak itatni, aminek fejében a szomszédok a kígyósi határban legeltethettek, de ezzel sok kárt okoztak a kertészségnek (55.a./1846. október 24. jkv.sz.). Egy évvel korábban a legelőn ásattak kutat, amely 28 forintjába került a községnek (66.1./1847. febr. 27.). Az 1846-1847-es szűk termésű években kénytelenek voltak a gyűlés tagjai megtiltani a községben a gyümölcs árusítását, mert sokan a gabonájukat cserélik gyümölcsre, ami miatt eladósodásuk várható (51/1846. augusztus 9., 92.g./1847. november 7. jkv. sz.). Ugyanakkor az 1842. évi községi rendszabály szerint a kocsin, nagyobb tételben árulóknak engedélyt kellett kérniök, és minden kocsi után fizetniök kellett.