Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében - A rászorulók segítése pénzzel, gabonával

A rászorulók segítése pénzzel, gabonával A kertészség lakóinak egymásért vállalt kezessége .Újkígyós esetében méginkább szükségessé tette, hogy a rászorulókat, az átmenetileg pénzzavarba kerülőket a közpénzekből nyújtott kölcsönnel, vagy gabona juttatásával kisegítsék. (A közpénzekből, vagy gabonakészletből adott egyéni kölcsönök a jobbágyközségek esetében sem ismeretlenek.) A község 1842.évi rendszabálya a tűzkármentesítést igyekezett megoldani (31.pont). A községnek kifizetett kisebb öszszegekből (feltehetőleg a dohány eladásából származó pénzekre és nem büntetéspénzekre, illetékekre gondoltak), amit nem érdemes szétosztani a kertészcsaládok között, segítő pénztárt hoztak létre. (Korábban ezeket a pénzeket áldomás ivására fordították.) Ebből fél évre, 50 forintnál nem nagyobb összeget kaphatott a rászoruló kölcsönképp (32.pont). A nép-vének gyűlése gondosan ügyelt arra, hogy a bírák a tanács jóváhagyása nélkül ne adjanak olyan összegű kölcsönöket, amelyek behajtása később problémát okozna. Vannak olyan határozatok is a nép-vének gyűlése jegyzőkönyvében, amelynek értelmében a gyűlés engedélyezte a kölcsön juttatását (77.a./1847.november 1., 91.c/1847.május 15.jkv.sz.). Igen gyakran szerepelt a gyűlés napirendjén a kölcsönök behajtásával kapcsolatos teendők meghatározása, fizetési határnap kitűzése (97.b./1847. december 12., 90.b./1847. október 30.jkv.sz.). Körültekintően, a lehetőségekhez képest emberséggel igyekezett eljárni a testület a gazdaságukat rosszul vivő, vagy korhelység miatt eladósodott kertészgazdákkal szemben. Több esetben már elrendelték az adós házának, ingóságainak számbavételét és eladását, hogy a befolyt összegből a tartozás kiegyenlíthető legyen (67.b./1847. március 4., 72.b./1847. április 2., 82.c/1847. június 26., 97.a./1847. december 12. jkv.sz.). A jegyzőkönyv bejegyzései szerint azonban egyetlen esetben sem fordult elő végül árverezés, mert a tanács igyekezett lehetőséget biztosítani az adósságból való kimeneküléshez. A községből távozni csak úgy lehetett, ha az elköltöző minden adósságát kifizette; amennyiben úgy hagyta el lakóhelyét, hogy ezt nem tette meg, visszamaradt rokonsága, vagy ha feleskertészről van szó, a gazda, akinél szolgált, volt köteles a hátramaradt tartozást megfizetni (65.Ö./1847. február 17., 97.C./1047. december 12.jkv.sz.). A lakosok szorult helyzetükben uzsorakamatra is vettek fel kölcsönöket magánszemélyektől. Ez azonban súlyosan veszélyeztette a köztartozások kifizetését, ezért az 1846. augusztus 2-án tartott községi nagygyűlés elhatározta, hogy a közös pénzből az uzsorásnak tartozókat kiváltják, vagyis kifizetik az uzsorást