Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében - A községi bíráskodás

csinosítására is. Minden házasulandó legénynek három általa ültetett fát, majd 1848. szeptember 29-től három megeredt gyümölcsfát kellett bemutatnia (23. pont.) Az utcáról minden gazdának el kellett hordania a trágyát és az ott tárolt giz-gazt. A házak előtt új gabonásvermek ásását nem engedélyezték, a régieket sem volt szabad nyitvahagyni a balesetveszély miatt (25. pont). A községi rendszabályok és a nép-vének gyűléseinek jegyzőkönyvei alapján látható, a falusi önkormányzat azon túl, hogy az állam és a vármegye által kötelességébe tett feladatok teljesítését végezte, szerteágazó helyi funkciókat is ellátott, figyelemmel a község belső rendjének megőrzésére, a közérdek hathatós képviseletére. A községi bíráskodás A községi bíró és a törvénybíró feladata volt a lakosság kisebb polgári peres ügyeiben (12 forint értékhatárig)^ a döntőbíráskodás, illetve a törvények és a közösség érdekében hozott rendszabályok megsértőinek fenyítése. A nagyobb bűnesetekben az úriszék, vagy a megyei büntető törvényszék járt el. Ilyenkor a falusi elöljárók a bűneset kivizsgálásában voltak segítségére az őket megbízó bírói fórumnak. A községi rendszabályok alkotói, illetve a nép-vének gyűlése igyekeztek a pereskedés eljárási kérdéseiben normatív szabályokat életbeléptetni, és az ezek ellen vétőkre kiszabható büntetést meghatározni. A polgári, illetve büntetőperek menetébe azonban a nép-vének gyűlése nem szólt bele. Az 1842. évi községi rendszabályok 27. pontja a perbeidézésnél egy a korai középkorba visszanyúló hagyományt tart életben. A korábbi századokban a perbe idéző bíró pecsétjét mutatta be az idézést közvetítő poroszló az alperesnek, 47 aki ennek alapján bizonyosodott meg az idézés valódiságáról. Községünkben egy, a község pecsétjével ellátott cédulát kellett a felperesnek eljuttatni az alpereshez, közölve vele a perfelvétel napját. A nép-vének gyűlése a bíráknak előírta, hogy az elébük került ügyekben két hét alatt hozzanak ítéletet, ugyanannyi idő alatt gondoskodjanak a büntetéspénzek behajtásáról (8/1845. április 6. jkv. sz.). A nép-vének gyűlése döntött a bíráknak fizetendő "kárpótlásról" is, mivel a bírák a peres ügyekben eljárva házi dolgaikat kénytelenek elhanyagolni (94.e./1847. november 20. jkv. sz.). Ha a községen kívül kellett a peres ügyben tevékenykedniük, napidíjat kaptak. A közösségi rendszabályok ellen vétőket az esetek többségében pénzbírsággal marasztalták el, súlyosabb vétségekért a községi tömlöcben kellett hosszabb-rövidebb időt eltöltenie a vétkeseknek; a büntetést különböző szigorításokkal