Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

A nádorral ellentétben kitartott a deputáció amellett is, hogy a malmokat — mint nem állandó és folyamatos bevételi forrást — sem kellene számbavenni. A „veszteséges" szőlőkkel kapcsolatos nádori kérdésre azt válaszolták, hogy ezeket azért művelik az adózók, mert egyrészt saját munkájukat nem számítják költségnek, másrészt szükségük van borra. Az állatállománnyal kapcsolatos nádori kétkedésre már nem volt más lehetőségük, mint a sértődöttséget mutató felcsattanás: a megesketett hites adatszolgáltató szakemberek szava nem vonható kétségbe... Hozzáfűzték még: nagyobb munkák idején az adózók összefognak s ezért elégséges az állomány. Kitartottak amellett is, hogy a tervezett legelőelkülönözések miatt is indokolt az állományt az összeírt szinten elfogadni. A különböző összeírások összevetése, az adatok eltérései ügyében leszögezték, hogy az országos összeírás a hiteles, hiszen azt részint külső szakemberek készítették. Általában — írták — a felső észrevételek „ideális calculusokra" épülnek, s nincs bizonyítva, hogy Békésben az összeírok — szolgabírák stb. sokat hibáztak volna... Végül arra utaltak, hogy Békésben 1 holdba általában csak 1 pozsonyi mérő magot vetnek, s csak Csabán és Orosházán vetnek 1,5-et, ill: Szarvason kettőt. A más összeírásokkal való összevetés problémája tehát — mondták — abból is ered, hogy „fent" automatikusan megkettőzik — pm.-re való átszámításkor — a Békésben megadott holdszámot... (Példának hozták fel az úrbéri tebellával való összevetést). 1832 áprilisában, a közgyűlésen Békés megye már rákényszerült a hivatalos válaszadásra, miután a nádor jelezte: ha nem kapja meg észrevételeire a választ, leiratának minden pontját a megye által elfogadottnak tekinti. A közgyűlés jó néhány részletkérdésben elfogadta a leirat észrevételeit, ám a döntő pontokon megismételte a megyei deputáció imént idézett álláspontját. így az urbárium óta létesült 2538 telek ügyében elismerte, hogy ezek már szerepelnek a dicalis összeírásban, tehát adóznak utánuk, de: állításuk szerint azért kerültek e telkek adó alá, mivel Felső-Magyarországon sok telek nemesek kezére jutott, azaz mentesült az adó alól; álláspontjuk: a jobbágytelki nemesek adózzanak s a remanenciából keletkezett jobbágytelkek pedig kerüljenek ki az adóalapból..., mert igazságtalan, hogy az Alföld fizessen a felvidéki nemesség helyett... A „jobbágyvédelem" sajátos formája ez: az új jobbágytelkek kialakításából, a betelepülőkkel erősen növekvő népességből eredő plusz jövedelmek csak a birtokos nemesség bevételeit növeljék, az államkincstárét ne. Letett a közgyűlés arról, hogy a síkvidéki, kerti szőlőket lejjebb értékelje (mivel az összeírást megelőző utasítás sem tett efféle különbséget). Megingathatatlan maradt azonban a regale beneficiumok bérletéből eredő bevételek terén: e jövedelmeket a megyei summáriumból kihagyandónak nyilvánította. Hasonlóanjártak el a házaló zsidó kereskedőkkel is: nem vették be őket a mercatorokguestorok közé, hanem zsellérként regisztrálták őket. A népösszeírások — dicalisok — országos összeírás adateltéréseit természetesnek vették — a kapcsolatos felső utasítások különbségei miatt. Végezetül a közgyűlés — mintegy igazolásaként az összeírás adatainak — részletezte a megye „maleficiumait": Békés a mostoha helyzetű megyék egyike: fát, meszet, jó bort, pálinkát, sót messziről kell hozni; a szántás sem oly eredményes, mint azt „másutt hangoztatni szokták": a földek kimerültek, a trágyát pedig fűtésre, falazásra kell fordítani; a laposabb szántók szikesek, a lábasak pedig könnyen cserepesednek és sokszor a magot sem nyeri vissza a termelő; gyakori a hőség, ami néha 24 ó. alatt elüszkösíti a kalászt; a legelők gyorsan kiégnek, a kutak nyáron elapadnak — s így állataikat kénytelenek az adózók 50