Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

28. táblázat A szőlősgazdáknak az összeírt adóköteles családfőkhöz viszonyított aránya az 1828-as országos összeírásban A település neve " % 1. Békés mezőváros 37,32 2. Békéscsaba 49,23 3. Endrőd 61,30 4. Füzesgyarmat mezőváros 39,46 5. Gyoma 50,25 6. Gyula (Magyar) mezőváros 19,42 7. Gyula (Német) 31,49 8. Körösladány 39,61 9. Köröstarcsa 33,89 10. Mezőberény 53,68 11. Orosháza 25,03 12. Öcsöd 28,79 13. Szarvas mezőváros 34,71 14. Szeghalom 26,95 15. Szentandrás 55,50 16. Tótkomlós 44,47 17. Vári 32,52 18. Vésztő 53,02 A volt Bihar megyei települések 1. Körösnagyharsány 57,00 2. Kötegyán 18,00 3. Sarkad 1,16 4. Sarkadkeresztúr 5,60 A volt Arad megyéből Elek 28,02 A volt Csanád megyéből Battonya 14,06 Az akkori Heves megyéből Dévaványa 4,46 A Békés megyei települések közül öt helységben 50% felett volt a szőlőtulajdonosok aránya, ami igen magasnak látszik a más megyékből hozzánk kapcsolt települések adataihoz képest. Különösen alacsony a százalékos arány Sarkadon, Sarkadkeresztúron és Kötegyánban. Feltehetőleg állami adó alá nem eső nemesi tulajdonban lehettek a szőlők, ugyanis pl. Sarkadon az ebből az időből való határtérképek több helyen jelentős „szőlőskerteket" tüntetnek fel. Mint tudjuk, háromféle területen termeltek szőlőt a parasztok: belső telkükön és az ehhez kapcsolódó, illetőleg azt kiegészítő vagy pótló kertjeikben, szőlőhegyeken és sík felületű határrészeken. Az is lehetséges, hogy a dél-bihari települések szőlőskertjei is a belső telket kiegészítő szőlők voltak, és ezért nem írták külön 44