Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)
I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok
össze területüket. 57 Nem kis szerepet játszott a szőlők vitatott jogállása is. A szőlőskert megnevezést összeírásaink a Bihar megyei településeknél használják csak, bár vannak adataink arra, hogy a Békés megyei szőlők is kerítettek voltak. 58 A következő, 8/b alrovat azt adta meg, hogy mennyi egy pozsonyi mérő szőlő bére, adója (censusa). A béreket az első osztályú szántóföldekével vették egyenlőnek. Ha a település határában ilyenek nem voltak, akkor a legközelebbi helység I. osztályú szántóföldjeihez viszonyították. A 8/c alrovatban a szőlőtulajdonos adta meg, hogy milyen nagyságú területet művel. A 8/d alrovat a termésátlagot adta meg vedrekben kifejezve. A kilenced és a tized levonása után — amelyet mindenütt természetben fizettek —, kiszámították, hogy egy-egy kapás után hány veder bor terem. A vedrek számát összeadták, és az így nyert összeget elosztották a szőlőterületek mértékszámával. Ez a hányados adta az egy kapás után termett bor vederben kifejezett mértékszámát, ami az általunk megvizsgált településeken 1 vedertől 5 vederig terjed. Az adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy ott volt a legmagasabb a termésátlag, ahol a szőlőművelés viszonylag a legrégibb múltra tekinthetett vissza, illetve ahol a folyamatosság a legrövidebb időre szakadt csak meg (pl. Békés mezővárosban, a két Gyulán és Váriban). N. Kiss István szerint a szőlőművelő jobbágyok zömének állathiánya — és az uradalmak trágyafelvásárlása — az általa vizsgált XVII— XIX. századi korszakon át, döntően befolyásolta a paraszti termésátlagok kedvezőtlen alakulását. Ez megyénkre is érvényes. 59 A 8/e rovat az egy „kapásra" eső termésátlag árát jelölte meg. A jó, a közepes és a rossz bor egy-egy vedrének árát összeadták, és ennek átlagát megszorozták az egy kapás után termett bor vedreinek számával. Egy veder bor átlagára a megvizsgált településekben 48 krajcártól 1 Ft 36 krajcárig terjedt. Az összeírás végén „megjegyzésekben" kiszámították az egész település szőlőből eredő tiszta jövedelmét. Itt is figyelembe vették a szükséges munkákat, költségeket. Mint közismert, a szőlő rendkívül munkaigényes. Felszámították az általában ötszöri kapálás, metszés, gyomlálás és kötözés munkabéreit. A szőlő trágyázása nem volt szokásban. A munkabér-kiadásokat levonták, az 1—1 kapás után termett bor átlagárából. A tiszta haszon vedrenként Battonyán csak 4 kr, Endrődön 2 Ft 37 kr volt. A paraszti gazdaságban fontos szerepet játszott a bor értékesítése. Mint ismeretes, az urbárium pontosan szabályozta a borkimérés jogát. Elsősorban a földesurakat illette a jog, hogy birtokukon bort áruljanak; a jobbágyok csak Szt. Mihály napjától (szept. 29.) Szent György napig (ápr. 24.) tarthattak kocsmát, ha a faluban szőlők vannak. Ha nem voltak, akkor csak Szt. Mihály napjától karácsonyig. A megjegyzések anyagában az összeíró biztosok a borkimérés jövedelmét is felmérték a községek kezelésében levő, illetve a földesúrtól haszonbérbe vett kocsmák legutóbbi hét év alatti átlagos jövedelmi becslései alapján. Az összeírás a szőlők, illetve a borok minőségét nem értékeli. Fényes Elek Magyarország geográphiai szótárában a helyi közlések alapján mindenütt kitér a szőlők milyenségére és a borok jellemzésére. 60 A 9. rovat a gyümölcsösök területének a bejegyzésére szolgált; az általunk megvizsgált településeknél nem töltötték ki. 45
