Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)
I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok
27. táblázat A jobbágy telki nemesek kezén lévő úrbéres telkek — az 1828-as országos összeírás szerint III. osztályú telkek Vs -VB -y 8 -% -% -% egész telek l 2 /8 -l 4 /8 -\% Összesen A nemesek száma Szántó holdakban 1. Füzesgyarmat 2. Körösladány 3. Vésztő 4. Tótkomlós Összesen 6 2 3 11 1 1 4 4 1 1 1 7/8 2 4/8 6/8 1 6 1/8 7 6 3 1 17 71,2 95 28,5 38 232,7 Békés megyében tehát összesen 85 egész jobbágytelkek (2952,2 hold szántó) volt telki nemesek kezén. ország más területein, Békésben is számtalan összeütközés volt az armalista nemesek és a paraszti közösségek között, nemcsak az állami, hanem a földesúri terhek tekintetében is (mivel e nemesek privilégiumaikra utalva szerettek volna könnyítéseket elérni: (vö. a gyulai, orosházi, békési és sarkadi nemesek és a paraszti közösségek összeütközései). A népszámlálásokból készült táblázatokban a nemesek teljes létszáma benne van; a dicalisokban és az országos összeírásban azonban csak az úrbéres telken élő kisnemes családfők száma. e) A 8. rovat: a szőlők Mint ismeretes, a jobbágyföldek sorában „jogi állapotra" nézve régtől fogva különleges helyet foglalt el a szőlőföld. A szőlőket legtöbbször az úrbéres földeken kívül telepítették, és itt a jobbágyok — a földesúr vámszedési és kibecsültetési jogán túl — igen nagy rendelkezési szabadsággal élhettek: „a szőlőt adták-vették s Werbőczi Hármaskönyvének XVIII. századi magyarázója szerint — az irtásfölddel együtt — majdnem nemesek módjára történt örökösödésük". 50 E különleges jogi helyzettel magyarázható az a küzdelem is, amely szinte országszerte folyt a jobbágyok és az uradalmak között az úrbéres földeknek szőlővel való beültetése miatt. Az úrbéres falusi vagy mezővárosi közösségből való kiszakadás és kiköltözés folyamatát részletesen elemzi Varga János (A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái című munkájában) és rávilágít arra a tényre, hogy ez a folyamat már az úrbérrendezés előtt megkezdődött, és a „szőlők lábjában" emelt kalyibák nemegyszer egész településsé sokasodtak. 1803-ban Békés megye törvényszéke elé idézték azokat a gyulai lakosokat, akik az uraság engedélye nélkül „úrbáriális földjeikből szőlőket csináltak". 42
