Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 1 . Az összeírás végrehajtása Békés megyében

tisztét, helyettese, Boczkó Dániel illetve a később megválasztott Karassiay István látta el, a táblabírák között úgy osztották meg a feladatokat, hogy Boczkó Dániel Győr vármegyét, társa pedig Győr városát írta össze.

5 A Békés megyei biztosok mellett három „pennavivő" írnok dolgozott. Bekapcsolódtak az összeírás nagy munkájába a megyei járási szolgabírák és esküdtek is. Minden településen a helybeliek képviseletében a telkes jobbágyok, házas zsellérek és hazátlan zsellérek közül megfelelő létszámban kiválasztottak is jelen voltak, és szintén esküt tettek arra, hogy az összeíró biztosok kérdéseire az igazat vallják. A technikai lebonyolítás előkészítéséhez tartozott a helyi mértéI kek, illetve mérőeszközök összehasonlítása más megyék mértékeivel.

6 A nádori utasítás értelmében két hónap elteltével az elvégzett munkáról jelentést kellett küldeni; ebből kitűnt, hogy pl. Magyar-Gyulát hat, NémetGyulát két és Várit egy nap alatt összeírták, a dicalis és uradalmi conscriptiók alapján, és ezután kezdtek hozzá az ún. „diametralis clavisok" azaz „átlagkulcsok kidolgozásához", „több kellemetlen vittatások közben".

7 Az összeírásnál jelen volt a földesúr képviselője is, aki a végrehajtás menetébe nem szólt bele, de írásban benyújthatta észrevételeit és kifogásait az illetékes bizottsághoz. Melyek voltak a legtipikusabb ügyek, amelyek a földesúri hatalom tiltakozását kiváltották? Mindenekelőtt az úrbéres telkeknek a földesúri allodiaturák rendjéből való „önkényes" kiszakítását sérelmezték, azaz sokallták az úrbéres telkek számát, mivel az összeírás alapjául, a földesúri uradalmak képviselőinek okfejtése, szerint, csak az urbárium bevezetésekor meghatározott telekszámot lehetett volna alapul venni! (Tipikus példa Öcsöd, Endrőd, Szeghalom és Köröstarcsa esete, ahol az úrbéres telkek száma sokszorosára nőtt 1771 óta. Nem jelentéktelen terület majorsági ill. úrbéres jellegének vitatásáról volt szó.) Magyar- és Német-Gyula mezővárosok összeírásánál az uradalom képviselője annak mondott ellent, hogy az uradalom által a városnak, forspontozas kötelességének teljesítése fejében átengedett földeket is összeírták. Nem ismerte el a csabai uradalom képviselője adózó zselléreknek azokat a jövevényeket, akik „a csabai szőlőkben és a helység végén engedelem nélkül felállított putrikban" laknak, és az uradalom „házaiknak gyakori lerontásával őket a helységbe lakni több ízben kényszerítette". Előfordult az is, hogy a külső összeíró biztos nem fogadta el a helybeli jobbágyok terméseredmény-bevallását. Példa erre Kétegyháza, ahol külön deputáció szervezése vált emiatt szükségessé, és csak hosszadalmas vizsgálat után terjesztették fel az eredményeket a nádornak. Protestációt váltott ki a kígyósi kertészség ügye. A közgyűlésen elfogadták az uradalom képviselőjének érvelését, miszerint „az érdekelt kígyósi dohány kertészek minekutánna koránt sem urbarialis telkeket, hanem egy allodialis pusztarészt a birtokossal kötött haszonbérlő contractus mellett használván, ugyan azon laknának is, úgy tekintődvén mint nemtelen arendatorok, nemcsak hogy soha a dicationalis összeírás tárgyául nem szolgáltak, hanem azon kívül mindennemű publicus munkák tételétől is szabadok voltak".

8 Mindegyik településnél megemlítik a communitás tanácskozásra szolgáló házát, szántóterületét és a rétet, amelyet a község a „földesúr jóvoltából" használ. Ezt a kifejezést azért hangsúlyozzuk, mert az összeírásokhoz csatolt reflexiókban a gazdatisztek, az uradalmak nevében, ellentmondtak a község közös használatában lévő, nem egyszer tekintélyes nagyságú szántók és rétek összeírásának. Hasonlóképpen tiltakozást váltott ki a falusi jegyzők, papok, 12