Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

tanítók használatára átadott töredéktelkek felvétele. Az uradalmi tisztek érvelése szerint ezek a „földesurak szabados dispositiójától függnek, s csak ideig-óráig terjedhető használatra kiadott földek". 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok a) Létszámadatok Az első fórovatba a családfő nevét vezették be, a személyére vonatkozó esetleges észrevételeket a megjegyzések rovatában tüntették fel. Ugyanis, az összeíró bizottságok számára készült Utasítás és Útmutatás két fő csoportba osztotta a családfőket: 1. csoport: az összeírás alól mentesek — 15 feltétel alapján, 2. csoport: az összeírásba felveendők felsorolása — 19 feltétel alapján. A 2. főrovatban a családfővel együtt, a vele egy háztartásban, egy kenyéren élő 18—60 év közötti személyeket írták össze. A 3. főrovatban meghatározták, hogy az összeírtak közül hány személy tartozik az alábbi (foglalkozási ill. rokoni) kategóriákba. Előfordulhatott, hogy a családfő személye adómentes volt, de, ha pl. telkes jobbágy volt, akkor ezt a megfelelő rovatban jelezték. Az egy háztartásban, illetve egy házban élők pontos rokonsági kapcsolatát nem jelezték. A főrovat az alábbi alrovatokra bomlott: honoratior, polgár, telkes jobbágy, zsellér, hazátlan zsellér, testvér, fiú, leány, szolga, szolgáló, iparos, kereskedő és kalmár. Fő feladatunknak tekintjük, hogy az 1828-as országos összeírásnak, mint forrásnak a megbízhatóságát ellenőrizzük: ennek érdekében más összeírások adataival vetjük össze. Mivel az országos összeírás a teljes lélekszám megállapítására nem alkalmas, elsőként az ún. népösszeírások segítségével mutatjuk be a megye lakosságának alakulását. A népösszeírások rendszeres megindulása, gyakorlatba hozatala (ezúttal nem tárgyalandó előzmények után) az 1802. évi II. törvénycikkre vezethető vissza, mely egy népösszeírást rendelt el. Ezt először 1804—1805-ben hajtották végre, és szinte folyamatosan megismételték 1847-ig, az első összeírást elrendelő utasítás célja szerint, azért, hogy az országban élő nem nemes népességet úgy szám szerint, mint minősége szerint kellően meglehessen ismerni. Voltaképpeni kifejezett célja azonban a katonai szolgálatra alkalmasak és kötelezhetők számának megállapítása volt. Az összeírásokat a katonai évhez igazodva készítették el, vagyis november 1—október 31-ig terjedő időszakra. Az 1804—1805. évi összeírás Thirring Gusztáv értékelése szerint „mindenben méltón csatlakozik a Józsefféle népszámlálásokhoz".

9 Bár a törvényhatóságok tiltakoztak az összeírások ellen, a gyakorlatban mégis gondoskodtak végrehajtásukról. Az anyag összegyűjtése a szolgabírák feladata volt: az egyházi matrikulák egy-egy példányát bekérték a megye számára, s gondoskodtak a távollevők és az idegenek számbavételéről is.

10 Fél évszázad alatt majd kétszeresére nőtt a lakosság, de a lélekszám alakulása településenként más és más ütemet mutat. A lakosság belső vándorlásának a XIX. sz. első évtizedében ismételt nagy hulláma alakulhatott ki, ez Békés megyébe is elhatott, amit részleteiben nem, csak összesítésében ismerünk. Esze13