Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

II. - Öregnek lenni - T. Szerkesztőség

vagy kétszázan. Az országban akkor nyáron dühöngött a spanyolnátha" A temetők alig győzték befogadni a halottakat. A mi kórházunkban is sokan haltak meg. De míg a többi barakkban naponta tízóvel-húszával szedte áldozatát a „spanyol", a mi barakkunkban nem halt meg senki. Se spanyolban, se maláriában. Az ápolók ugyan minden beteg lázlapjára felrajzoltak egy-egy rendkívüli, negyvenfokos lázrohamot, de annak a láznak nem volt se maláriára jellemző előzménye, se folytatása. Sőt — maláriám a rendkívüli időben jelentkezett láz után elcsitult ós — úgy tűnik — kikopott belőlem. (Ma már azt hiszem, hogy ez a „rendkívüli" spanyolláz volt.) Később sokszor gondoltam arra, hogy a „spanyol" vírusainak talán éppen a malária plasmódiuma az ellenszere, meg hogy az is lehet, hogy a vírus Ölte meg a plasmódiumot; vagy éppen kölcsönösen egymást. Egy laboratóriumban meg lehetne próbálni. Petri-csósze kell hozzá, plasmódium kultúra és egy köhintés. — Igaz, ilymódon A—2-es vírus kerülne „spanyol" vírus helyett a plasmódiumra, de az talán jobb is volna . . . mert: bizonyos, hogy a debreceni kórház maláriásai nem haltak meg spanyolnáthában ; lehet, hogy a spanyolnátha vírusa megöli a malária plasmódiumait; de nem lehetetlen az sem, hogy a „spanyol" vírusa se él sokáig a malária plasmódiuma mellett. Ha azután a két feltételezésből az egyik csak egy ezrelékben is valószínű, a kísérlet megérte a fáradságot. Pedig ötven százalékban az. * * * Szabó Pál nyugdíjas korában — mint említettük — már nem kezdett nagyobb terjedelmű írói munkába. 1965-ben jelent meg Nagy Gyula, az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója szerkesztésében a város történetének és néprajzának 2 kötetes monográfiája, amelynek jórészt orosházi származású írói munkaközösségében helyet és feladatot kapott Szabó Pál is. A helység történetének az alapítástól a polgári forradalomig (1744—1848.) terjedő időszakát kellett megírnia. Ennek a feladatnak szülővárosa szeretetétől áthatva, korát meghazudtoló igyekezettel, a levéltári források jó ismeretével felelt meg. — Az új otthont kereső zombai telepesek gyökérverését, a német és szlovák iparosok beolvadását, a jobbágykorszakban a megélhetésért folytatottt küzdelmeit és otthont teremtő igyekezetét, nagy beleéléssel ismerteti. (Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965, 241—285. o.) Tanulmányának nagy értéke a jobbágy és zsellérkorszak életviszonyainak, szokásainak egykorú forrásokon alapuló és az olvasó figyelmét állandóan lekötő élvezetes stílusú leírása. ö maga erről a munkájáról egyik levelében ezt írta: „Húsz éves koromban