Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

II. - Öregnek lenni - T. Szerkesztőség

csináltam a történelmet, ötven éves koromban írtam, most hetven vagyok és tanulom. — Fordítva talán jobb lett volna." * * * Életének utolsó évtizedében, 1965—66-ban kezdte meg életrajzának megírását, melynek egyéniségét jellemző címet adott: „Nem a boldogságra születtünk"

63 Az írást a következő ajánló sorokkal vezeti be: „írójuk tudja, hogy az élete olyan, mint az olvasóé: mindketten két-két pillér közt jöttek a világra és mindketten két-két szádfal közt mennek ki belőle. — Az ő bölcsőjéhez is királyok jöttek —bámulni a csodát — és a reménykedés éveiben ő is királyságról álmodott: és azt is tudja már —amikor a sír széléről visszatekint —, hogy hiába csinált volna mindent fordítva." Hasonló hangulatú az ezt követő „Elöljáróban", című bevezetés: „1917. végén és 1918. elején Petrográdon voltam hadifogoly —és egy későbbi újságíró élelmességével, —úgy cikáztam a könnyen nyíló hivatali ajtók között, mint . . . Nincs hasonlat, mert itt nálunk soha nem csináltak olyan könnyen nyíló ajtókat, mint amilyenek a petrográdiak voltak a szovjeturalom kezdetekor. Az emlékeim tehát félszáz évesek. Az egyik elhalványult, a másik indokolatlanul éles lett, soknál pedig az olvasó feltehetné a kérdést — nem hárijánosiak-e ? A válaszom — hetvennégy éves vagyok —, és elmondok egy történetet: Amikor Lope de Vega meghalt, Calderon mondta róla a megemlékezést. Arról beszélt, hogy ő is írt néhány színművet, de az igazán nagy, a mindenekfölött tiszteletreméltó Lope de Vega volt. — Aztán Calderon élt még ötven évet, írt négyszáz drámát, ünnepelték ezerszer, de ő mindig azzal szerénykedte el a babért, hogy az egyedül Lope de Vegát illeti. így öregedett meg. Akkor ő is ágynak dőlt. Kérdezte az orvost hogy meddig ól még ? A felcser azt mondta, jó, ha egy fél órát. Felvillant erre Calderon szeme és így tette a következő kérdést: becs-szav ? — a felcser meg így válaszolt: becs-szav! Mire Calderon már földöntúli mosollyal ezeket mondotta: egész életemben utáltam Lope de Vegát. —Majd falnak fordult ós meghalt. Hát kérem az én koromban az ember már nem hazudik. Lehet, hogy egyikmásik adatom hibás, de minden szót a jóhiszeműség igényével írok le. És már kezdem is." És következik életsorsának színes, néhol könnyed, vagy kesernyés, de a történteknek a valósághoz hű leírása, amint az emlékképek egymásután felvillannak. * * * Az említett életrajzi visszaemlékezés csak kéziratban maradt meg s folytatása sem készült el. — Az első részből az újságok közöltek egyes fejezeteket, amelyeket Szabó Pál már korábban megírt, de csak 1965-ban illesztette bele idősorrendben a visszaemlékezésbe.