Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - A nyolcvanéves orosházi kaszinó
de csak addig, míg Kovács Pali bácsi rá nem kezdte: — nagyon hencegtek ezzel a szélesvásznúval és csodát emlegettek, pedig fogadok, hogy egyikőtök sem látott BIOSZKÓPOT. Legtöbben még a nevét sem hallottátok. Pedig ha csoda volt, az volt ám az igazi. Ez a szélesvásznú, a cineráma, meg a többi cine ... a hangos, meg a színes film, mind-mind a bioszkópból fejlődtek, de a bioszkóp, az lett. — — Valamikor a századforduló idején találkoztam vele — folytatta meséjét Pali bácsi — a sátra (úgy utaztatták mint manapság a cirkuszt —) ott állott a piactér közepén. Azaz, hogy nem is a sátra, hanem a sátrai. Mert kettőben volt: egy nagyban, meg egy kicsiben. A kicsiből egy cséplőgép kazánja okádta a füstöt (ma már tudom, hogy villanyáramot fejlesztett, de akkor még csak a pörgettyűje forgását bámultam), a nagyba . . . hát a nagyba pénzért engedtek be, így én azt belülről sohasem láttam. S hogy ma mégis ilyen színesen emlékszem rá, annak nem az élmény az oka, hanem a vágy. Szenzációra éhes füllel hallgattam végig minden szót, amit a szerencsésebbek meséltek, a lépcsőn guruló hordóról, az ugró lóról, a betörő üldözésről, s az ezer más mozgó képcsodáról, mit egy-egy tízperces előadás során megmutattak nekik. — Egyszer ugyan Imre bátyám adott egy hatost, hogy nézzem meg belülről is a bioszkópot, dehát a hatos nekünk nagy pénz volt akkoriban. A Wertheimer egy kerek toktartót, két griflit meg két gyűrűscukrot adott érte. És én éppen ilyenekre vágytam. (A toktartót tolltartónak mondják manapság a gyerekek, dehát akkor még csak palavesszőket tartottunk benbe.) Szóval toktartót vettem a hatoson és még pénzem is maradt. Imre bátyám meg nem törődött a hatos sorsával, a látottakat, miket tátott szájjal bámult, később sebes hadarású beszéddel mesélt, sok könnyelmű sorstársam, sohasem kérte számon. A NYOLCVANÉVES OROSHÁZI KASZINÓ 50 Neumann József főtisztelendő egy kerek asztalt ajándékozott az egyesületnek s 1857 január 25-én az Orosházi Kaszinó megkezdte működését. A kerek asztal körül immáron nyolcvan esztendeje kergeti a skiz a pagátot. A lapokat tartó kezek négy generáción át újultak; más asztaloknál alsós, bridzs váltotta föl az ősi whistet, csak a tarokk és Neumann főúr asztala maradtak hűek egymáshoz. Más asztaloknál lapokat olvastak: liberálisát, konzervatívot — a kerek asztalnál csak tarokkot olvastak. Kint az utcán háború volt meg forradalom, dinasztiák vesztek, s fiú ütötte az apát — a kerek asztal körül csak a húszas ütötte a tizenkilencest és nyolcvan éven át úr maradt a király s a lovas, a bub, a dáma soha nem döntötték meg a hatalmát. Persze más is adakozott — meséli a nyolcvan kaszinói év tudós történetírója, Bálás Béla igazgató. így Eoltinyi „ügyvéd úr" ostáblát adott, Her-
