Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - A Vandlik-kő

A lakosság kevesebbet (illetve csak újságot, de azt gyakrabban) olvasó nagy többsége Veres József könyve után Szabó Pál írásait forgatta és szerette leginkább. Egyszerűen azért, mert saját önbecsülését szerette volna erősíteni s a Szabó Pál által megírt témák erre — igényes lokálpatrióta szemlélettel — lehetőséget nyújtottak. írásai az elődök teremtő munkájának értékét, másfelől az emberi jószándékok mellett a néptől elszakadt hatalom erkölcsi gyengéit bizonyították, s ezt a hasonló szemléletű lakosság szívesen olvasta. Számosan a Darvas és Féja művek társadalomkritikáját tartották azonban fontosabbnak. * * * A szülőhelye iránti örök szeretetét bizonyítják az alább közölt ,,A Vandlik-kő", „Orosházi Parasztház", „Első mozi Orosházán", „A nyolcvanéves orosházi kaszinó" és a „Tűzoltótörténet" című kis emlékezései, amelyek könnyed hangja mögött, őszinte és igazi érzéssel, emberséggel áthatott emlékek rejlenek. * * * A VANDLIK — KŐ

45 Kocka alakú vörös márvány. Most az orosházi múzeumban. Korábban a Táncsics Mihály utca és a Terényi (Dózsa György) utca sarkán állt. A sarokház a század első felében Bikádi-ház néven volt közismert. Korábban egy Vandlik nevű kereskedőé volt a ház és a ház sarokhelyiségében volt Vandlik fűszerüzlete. Vandlik készült a halálra: sírhelyet vásárolt az alvégi temetőben, s a sírra sírkövet. Egyelőre ugyan csak az alját, de azt rangosat: vörös márványt. Hogy a követ el ne lopják, letette a boltja elé az utcára. Amikor azután csődbe került és családjával együtt visszaköltözött Csabára, a kőről megfeledkezett s az a gimnázium építéséig ott maradt a sarkon. Ezen a kövön álltam, amikor 1914 júliusában az „orosházi ifjúság" felszólította Bikádi Antal

46 országgyűlési képviselőt, követelje, indítsanak megtorló háborút Szerbia ellen. Jelenet a tüntetésből: (Az „ifjúság": Bors Jóska, a három kivezényelt tűzoltó, meg én felálltunk a kockakőre s elénekeltük háromszor az akkor divatos slágert, hogy: — Megállj, megállj kutya Szerbia, nem lesz tied soha Bosznia.) Szünet. (Vártuk a nagyságos képviselő úr megnyilatkozását.) Bikádi képviselő úr ablaka zárva maradt. (Még kétszer eldaloltuk a fenyegető nótát). Ujabb szünet, de az ablak még mindig zárva. (Kisvártatva az egyik tűzoltó megkocogtatta az üveget, mire Bikádi nagyságos úr hosszú hálóingben megjelent a függöny mögött, szétlökte az ablakszárnyakat és mérgesen szólt: Taknyosok!