Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza

Mint a múlt század végén a clondyke-i aranymezeire, úgy özönlött a nép a sikerült települések helyére. A termőföld vonzóereje még az aranyénál is na­gyobb. Holdkórosai között pedig épp annyi nemes embert találunk, mint ahány szolgasorban felnövekedett. A Liktenek hercegi ágyból származók­nak mondják magukat, a Vásárhelyről ideköltözött Szokolai-ak pedig Szokolovics Mehemed janicsárszultán utódai. Köznemes meg éppen annyi lakott itt, hogy évtizedeken át Orosháza döntött a követküldés, alispáni s más megyei tiszti helyek betöltése kérdésében. 1777-ben a 45 szavazásra jogosult nemes közül 23 Orosházán lakott. Mindez persze ma már csak történelem. De ki is hinné, hogy a Mecséry-ek egy emberöltővel ezelőtt még királyi asztalnokok, kabinetirodai főtisztviselők, még korábban pedig nemesi test­Őrök és burkusverő generálisok voltak Meg hogy Hartó de Szakolya egyenes egyenes leszármazottja népzenósz és kedvelt trottybandánk közszeretetben álló zeneigazgatója ? Mit tudnak minderről az utódok ? Jóformán semmit. Már generációkkal ezelőtt megfellebbezhetetlenül kerültek a falusi közösnevezőre. De az új onnan jöttéknél is csak az első ge­neráció kivétel. Az még 30—40 éven át harcol a nivellálás ellen, védi mesz­sziről hozott kiválóságát. A fia azonban már ennek is arra büszke, hogy az apja orosházi voltésértetlenül bámul arra a , ,gyütt-ment "-re, ki szemére veti, hogy oktalanul és indokolatlanul lokálpatrióta. Büszkék is vagyunk a származásunkra, a jótulajdonságunkra, de főként a szerencsés keveredésre. Ennek a következménye, hogy ma Orosházán nincs paraszt. Legalábbis nincs a szónak abban az értelmezésében, hogy paraszt az, aki kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. Itt min­denki egy kissé kereskedő is, kupec, vállalkozó, iparos, seftel, barkácsol, vagy cséplőgépet vezet. ' Falu vagyunk, de olyan falu, hol nincs paraszt. Ezerszáz iparos lakik itt és ezerszáz kereskedő. A falusi férfilakosság fele. Ezzel az arányszámmal messze megelőzünk minden csonkaországi várost a Dunától keletre. Ha pedig a város szó nem polgármestert jelent, nem emeletes városházát, tanácsnokot a jegyző s az esküdt helyén, hanem a lakosság foglalkozás szerinti összetételét, akkor inkább város Orosháza, mint Szeged, Debrecen, Kecskemét vagy Nagykőrös. Nincs talán igazunk, ha büszkék vagyunk % Ezt a büszkeséget és nemes értelemben vett lokálpatriotizmust, amelynek Veres József 1886-ban megjelent Orosháza című könyve volt a bibliája, — igyekezett éleszteni és ébrentartani Szabó Pál is helyi vonatkozású írásaival. Sajátos, hogy Szabó Pál széles körben forgatott orosházi helytörténeti munkái, amelyek az ő enyhén fanyar humorával, de a település múltjának kétségkívüli szeretetével íród­tak, lényegileg egyidőben jelentek meg Darvas József legismertebb orosházi té­májú szociográfiáival (A legnagyobb magyar falu, Egy parasztcsalád története) és számos riportjával, továbbá Féja Géza Viharsarokjával.

Next

/
Thumbnails
Contents