Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza

Az elmenekült nemesi családok meg elszegényedtek a százötven éves bujdosás alatt, vagy belekeveredtek valamelyik koronaellenes felkelésbe. Az egyik végvári hadnagy volt, a másik tiszt a kuruc lovasoknál. Az ilyennek azután nem igen futotta többre, mint egy-egy alázatos instanciára a bécsi kancelláriához. S az ilyen instancia semmivel sem ért többet, mint amennyibe került. A Harruekemnek futotta másra is. 1762-ben már 3630 forintra szaporodott a kezdeti 400. És némi természetbeni juttatások is terhelték a bérletet. A földesúr által vállalt egyéb elkötelezések pedig lassanként kikoptak a kontraktusokból. A szabad vallásgyakorlat kikötése rég a múlté volt már, sőt az első szerződés lejáratának évében a kis sárból készült imaházra pecsétet ragaszt a szolgabíró, a helytartótanács meg elmozdítja állásából a kis egyház prédikátorát. A megye sem viselkedett különben. 1744-ben három évi adómentességet ígér, de 46-ban már száz rhénes forintokat fizettetett az új községgel a megyei pénztárba. Gyarapodott a falu. A birkalegelő termőfölddé változott. Munka, szorgalom és erős akarat jólétet teremtett a romlás helyén. Több terhet bírt az új telep, tehát többet is kellett vállalnia. Az adóközigazgatás törvénye örök. Kétszáz év előtt az volt, mi ma. A lakosság is szaporodott. Az első hetven család a mai Tancsics-utca és Zombai-utca során telepedett le, később Bánkról jött néhány család. Ezeknek a mai református templom környékén jelöltek ki helyet. Német nevűek is jönnek már. Berényből és Csongrádról. Oda is csak mostanában telepedtek. Valahonnan Elszászból, vagy Würtembergből. Még magyarul sem igen tudnak, de nem baj. A második-harmadik generáció majd abban a hitben él már itt, hogy ősei Etelközben szerződtek Árpáddal. Jobbára iparosok, de paraszt is akad közöttük. Van bennük vállalkozási kedv és merészség. Nem félnek a kockázattól. Ezért gyorsan gyarapodnak. A Komlós felé vezető országút elején letelepedett német kovács hamarosan malmot épít, szőlőt, gyümölcsöst telepít. A család szaporodik, gazdagszik, házasságok útján tízszer is keveredik az első települőkkel, eredeti germán jellegét már a századfordulókor elveszíti, de elsőszülött fiában öt emberöltőn át őrzi a tűzhelyrakó ős mesterségét. Mint jól rakott kohó, mindent egy anyaggá olvaszt a fiatal falu. Békében él minden szomszédjával, de Vásárhellyel még száz év múlva is tartja az ösztönös haragot. Házasodni — ha idegenből hoznak asszonyt — Csabára járnak. S az asszonnyal néha a sógor, meg a koma is hozzánk költözik. így kerül a nevek közé egyre több tót, a gyerekek közé meg néhány szalmaszőke, kék szemű. De csak a nevük tót, ők maguk még a rokonságot is elfelejtik. Mint ahogyan a nagy tenniakarásban nem jut itt senkinek sem ideje arra, hogy régi emlékeket ápolgasson. Nincs is itt senkinek se múltja. Se családi, se tör-