Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosházi házikenyér

asszony. Langyos vízbe komlóval készült párélesztőt áztatott, a levét lisztre szűrte, majd. sörélesztőt morzsolt a kovászba. Egy mázsa liszthez 70 deka élesztőt és fél kiló párt számítottak. Ez volt a Gémes féle kenyérsütés titka. A többi már nem különbözött a megszokottól. Négy óra múlva a kovászra szitálták a többi lisztet, sós vizet öntöttek a tésztához és dagasztottak. Később a szakítás után egy kissé még állni hagyták a tésztát. Közben fűlt a kemence. 4 óra előtt pár perccel a vonóval tisztára kotorták a nagy kemence fenekét, a vetőasszony piszkafával próbát tett, s ha szikra szállt a próba nyomán, hosszúnyelű vetőlapátra borították az első gyurmát, vízbemártott késsel felmetszette az elejét, s óvatosan a helyére csúsztatta a kemencében. Azután melléje a többi huszonötöt. Óvatosan, hogy össze ne ragadjanak, de mégis befedjék az egész sütőfelületet. Külön művészet volt a vetés. Egy óra múlva megnézték, s ha gyorsan pirult a kenyér, az előtéten tágítottak egy keveset. Ha valamelyik kenyér nem repedt fel, a lapátéllel segítettek rajta. A második óra végén kiszedték a sült kenyereket. Szentjánoskenyér színű hátukat tisztavízbe mártott seprűvel megtörülték, hogy fényesebb legyen. Azután két óra múlva megismételték az egészet. Naponta négyszer ötször ürült egy-egy kemence. így sült az orosházi házikenyér. A következő feladat már Maxi dolga volt. Széthordani a kereskedőkhöz meg a fogyasztókhoz. Egészen a 900-as évek elejéig. Akkor Maxi nyugdíjba került. Megőszült szegény. A kereszt a hátán egyszínűre fakult a hasával. A kötőfék lekerült a nyakáról, az istállóajtója mindig nyitva volt. Űrként élhetett volna. De már nem tudott. Vén szamár volt Maxi. Ferenc minden nap meglátogatta, s titokban meg-meg simogatta az öreg barátot. Eleinte kabalából, később pedig mert tudta, hogy valóban Maxi volt az egyetlen igazi. Amikor meghalt, Ferenc sírt. Az utánzók A kenyérreceptet nem Gémes találta ki. Másfél század óta sütöttek így Orosházán. Csak a munkamódszer volt Ferencé. Azt azután meg kellett tanulnia minden asszonynak. Gémes vidéki sütődéibe csak a malomtelepi sütődén keresztül lehetett eljutni. És csak annak, ki Baranyainé asszony iskolájában jelesen vizsgázott. Másra Ferenc nem bízott fióküzletet. De nem is csalódott soha a kiválasztottjaiban. A kotikürrenseit annál gyakrabban becsapták. Mert voltak konkurrensei. A „Gémes kenyér" nagy sikere utánzásra csábított. Ám az utánzók legtöbbször egy-két évi próbálkozás után csalódottan otthagyták a kenyeret, vagy alárendelték magukat Gémes Ferenc szervező zsenijének. A legtovább talán Fehér Imre bírta, ö asztalosmester volt. Rugalmas szellemű vállalkozó. Ferencünk sikerén felbuzdulva Váradon is, Szentesen is sütődéket állított fel. Kétségtelen sikerei voltak, de amikor a következő