Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Önmagáról. Újságírói és helytörténetírói munkássága

1912-ben elsőéves tanárjelölt koromban a Tattersaali béketüntetósen lovasrendőrök megkardlapoztak és 50 korona pénzbüntetésre ítéltek.

2 1914 őszén megszerveztem az első főiskolai népkonyhát, amelyből később az Apponyi népkonyha lett. 1914. október 26-án katonának vonultam be. Egy szakaszban szolgáltam Ágoston Péterrel.

3 1915—18-ig hadifogoly voltam Oroszországban. 1917 őszén a Nagy Októberi Forradalom után Leningrádban a hadifogolyok között terjesztettem a magyar nyelvű Vörös Újságot. Ezért később itthon hadbírósági eljárás folyt ellenem. 1919 tavaszán részt vettem a Károlyi könyvtár szocializálásában, ezért a polgári ügyész emelt vádat később ellenem. Mindkét eljárás amnesztiával végződött. A katonai eljárás során azonban mégis megfosztottak tartalékos hadnagyi rangomtól, mert a kihallgatás alkalmával 1921-ben és 23-ban kommunistának és nemzetközinek vallottam magamat. Ennek folyamányakónt elvesztettem tanári állásomat is, sőt a feleségemet is B. listára helyezték.

4 Újságíró, könyvkereskedő, magántanító, banktisztviselő, harmados kukoricakapás, majd újra újságíró voltam. A hatóságok azonban nem hagytak békében, így a magánbankház tulajdonosát megfenyegették, hogy elveszik a telefonját, ha engem el nem bocsájt. Elbocsájtott. A Magyar Távirati Irodához 1923 nyarán kerültem. 1939-ig Orosházán (havi 75 .p fizetéssel) azóta Miskolcon. Orosházán a hatóságok kommunistaként kezeltek. Miskolcon is, — mint az a főispáni bizalmas irattár felbontásánál kiderült. Ötször tettek ellenem internálási javaslatot. 1943. karácsonyán feljelentettek a MTI-nál, hogy kommunista vagyok. Ekkor azonnali hatállyal elhelyeztek Miskolcról. 1944. március 19. után sehol sem teljesítettem szolgálatot. Október 15-én a németek elfogtak. Amikor kiszabadultam a Nemzetközi Vöröskereszt sajtóelőadója és a „svájci követség" összekötője lettem. A felszabadulás után egy ideig a Nemzetközi Vöröskereszt „A" osztályán dolgoztam. Mint ilyen, 1945. februárjában 9 vagon élelmiszert vittem Orosházáról Budapestre és azt Vass Zoltán elvtársnak adtam át. A Nemzetközi Vöröskereszt „A" osztálya képviseletében tagja voltam annak a delegációnak, amely 1945. márciusában a debreceni kormánnyal az elhurcoltak ügyében tárgyalásokat folytatott. Miskolcra hazatérve újjászerveztem a M.T.I. Kirendeltséget, majd megszerveztem és első elnöke voltam az Észak-magyarországi Újságírók Szakszervezetének. Most elnökségi tagja (díszelnöke) vagyok a Magyar—Szovjet Társaság miskolci csoportjának, igazgatója az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetségnek, választmányi tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Északmagyarországi Csoportjának és a mostani tanévig előadó tanára voltam a Miskolci Állami Jogakadémiának (Sajtótudomány és propaganda). A M.T.I.miskolci Kirendeltségének vagyok a vezetője.