Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Önmagáról. Újságírói és helytörténetírói munkássága
A MDP miskolci Kossuth Lajos alapszervezetének vagyok a tagja, tagsági könyvem száma 496 440. Párttagságom kelte 1945. Igazolt munkásmozgalmi múltam: 1919 óta." 5 Szabó Pál életrajzát elolvasva egy eseményekben, fordulatokban gazdag élet tömör vázlatának minősíthetjük, olyannak, melyhez hasonlót sok-sok százezer embert írt a felszabadulás után ebben az országban — természetesen más eseményekkel és tartalommal. Szabó Pál életútját azonban csak akkor ismerhetjük meg és értékelhetjük igazán, ha az életrajz rövid mondatai mögött — a Békés Megyei Levéltárra hagyományozott iratai alapján — megismerjük az eseményeket a maguk valóságában, és látjuk, hogy írójuk hogyan állta meg a helyét azokban az időkben, amelyek fiatalságától, — 1918-tól kezdődően 50 éven át valóban minden túlzás nélkül telve voltak „történelmi eseményekkel", minden ember életére kisebb-nagyobb mértékben kiható fordulatokkal és következményekkel. Szabó Pál egész életében az írás és a „betű" tisztelője volt. Kitűnik ez a Levéltárban őrzött iratanyagából, amelyben származási táblázatától, elemi iskolai bizonyítványától kezdődően rendben megtalálhatók mindazok a fontos, az embert egész életén át elkísérő iratok (hivatalos bizonyítványok, személyi és családi okmányok, a legkülönbözőbb igazolások, fényképek, személyére vonatkozó hatósági iratok, eredetben, vagy fotómásolatban), amelyekről úgy gondolta, hogy még szüksége lehet rá. Hogy mi indította erre a gyűjtésre és megőrzésre, egyénisége és élete ismeretében azt mondhatjuk, élettapasztalata és bizonyosfokú csalódása az életben és az emberekben. Az előbbiekben közölt 1950. évi életrajzát i'igy kívánjuk „élővé tenni", hogy az abban foglaltakat folyamatosan dokumentáljuk az írásaiból vett idézetekkel, hozzáfűzésekkel, néhány okmánymásolattal, illetve egyes munkáinak eredetiben való közlésével. E módszerrel azt kívánjuk elérni, hogy Szabó Pál sajátos nézőpontjából, ízes — szellemes stílusával ne csak önéletrajzát kapja az olvasó, hanem egy eredeti megközelítésű kortörténetet is. * * * Szabó Pál büszke volt arra, hogy régi orosházi családból származik és családfáját a város újratelepüléséig vezette vissza. Édesapja Szabó Pál (szül. 1865.) asztalossegéd, édesanyja Hézer Róza (szül. 1874.) volt, akik szerető gondossággal nevelték és taníttatták. Két fiútestvére volt László (szül. 1895) és Sándor (szül. 1900.), mindketten diplomát szerzett, Budapesten élő és dolgozó emberek. Szüleiről „Nem boldogságra születtünk" című, 1967-ben írt, kéziratban maradt visszaemlékezésében így ír: „Az Édesapám nagy, erős ember volt. Szép, egyenestartású, szerény, de senki előtt meg nem alázkodó, okos, művelt, szorgalmas és kitartó, —magával szemben igénytelen, szeretetteiért minden áldozatra kész. Egész ember volt.
