Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983)

Jegyzetek

Alföld közepén húzódik végig. MRT IV/1. 7/115. lelőhely. Soproni Sándor: Limes Sarmatiae. Archaeologiai Értesítő 96 (1969) 43-52. 145. A falu határába esett a középkori Méhes 1219: Meh és Szentmihályegybáza; 1321: Zenthmihaleghaza, melynek határában 1405-ben a Kekws eret említik. MRT I V/l 7/33,8 3-84. lelőhelyek. Vö. Karácsonyi 1896. II. 216-217. Körösladány középkori határnevei közül ismertek még 1479: Gatheer, Thythews, Sywelthendereka, Byngewsd, Gyolth folyó, Mihamolna halma (MRT IV/1. 7/111. lelőhely, Dl 74 621); 1519-1523: Ludasfenek (Dl 74 650). 146. A váradi tüzesvas-próba lajstromai szerint 1220-ban idevaló embereket vádolnak lopással. (Györffy 1963,624.) A 14. század elejétől már előfordul £íy és Nagy Harsány. Utóbbi a belterületen, az Akácos utca környékén (MRT IV/1. 8/8. lelőhely, míg Kis-Harsány ettől északkeletre állt, ott ahol a szöveg is említi. A templomot 1967-ben földgépekkel pusztították el. Juhász Irén: Régészeti adatok a középkori Bihar megye nyugati részének településtörténetéhez. BMMK 1 (1971) 157-158. A falu történetére lásd Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961 és MRT IV/1. 8/8-9. lelőhelyek. 147. Mén-Marót személyére lásd a 23. jegyzetben írottakat. A kazár népnek MénMaróthoz semmi köze. A kazárok a kelet-európai sztyeppéken a 9. században élt nép, melynek fennhatósága alá a magyarok is tartoztak. Györffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1975, 9-10. Nem bizonyítható a magyarokkal való rokonságuk sem. 148. Harsány neve e regényes magyarázatoknál sokkal prózaibb eredetű: a háros fanévből származik. (Kiss 1978, 359.) 149. Püspöki (Pyspuky, Piski, Pysky, Eghazaspysky) nevei az eredeti alakból rövidültek, és a püspök birtokosra utalnak. Először 1326-ban említik, de a régészeti adatok alapján már az Árpád-korban fennállott. MRT IV/1. 8/2. lelőhely. 150. FényesElek: Magyarországgeographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik. Kiadta Fényes Elek. Pesten 1851. 151. Az ördögárok történetére vö. a 144. jegyzetben említett irodalmat. Itt az MRT IV/1ben a 8/19. lelőhelyszámot viseli, ahol a Szőr rétjében a régészek ásatást is végeztek: átvágva az árkot, szereztek adatokat annak korához. 152. A malom középkori eredetű, először 1588-ban említik. MRT IV/1. 8/18. lelőhely. 153. Tamási puszta ma Románia területére esik, Oláhszentmiklóstól (Sínnicolau Román) északra. 154. A Tárcsa helynév személynévi eredetű. (Kiss 1978, 205., 359.). 1221: Tberecha (Györffy 1963, 514.); 1383: Tares (Haan 1870, 32.); 1467: Tharcba(D\ 16 555). Történetére lásd: Karácsonyi 1896. II. 207-211. 155. A fentiek ismeretében ezek a szó-, illetve névmagyarázatok elvetendők. 156. Edeles falu valóban létezett. 1332-37: Edeles (Györffy 1963, 505.); 1395: Edeles (Haan-Zsilinszky 1877, 12.); 1478: Edeles (Csánki 1890, 650.); 1491: Edeles (Dl 46 169). Történetét lásd Karácsonyi 1896. II. 89-90. 157. Szentjános középkori falu nevét őrizte meg. A falu helye a gyoma- mezőberényi országút déli oldalán, Csárdaszállástól délre található. Ez utóbbi falunév a Szentjánosi csárda névből alakult, és 1952-ben lett ö.t.k. Szentjános történetét lásd: Karácsonyi 1896. II. 318. 158. Valószínűleg az első magyarázat a helyes, ugyanis semmi nyom nem mutat arra, hogy ezen a tájon valaha kolostor állott volna. 159. A halmok eredetére lásd az előszóban írottakat. A halmokban való babonás keresgélés nem látszik megerősíteni azt a - véleményünk szerint túlzott - nézetet, miszerint a kincskere118