Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983)

Jegyzetek

sési láz a múlt századi kapitalizálódó parasztság tőkeszegénységéből fakadna. Vörös Antal: Kincskereső parasztok. História II. (1980) 1. szám 9-10. 160. Kunágota első említését 1461-ből ismerjük Kunagotha alakban. A falut az oklevél szerint Horogszegi Szilágyi Mihály a Marothy család Zylas nevű birtokát elfoglalva, a lakókat átköltöztetve alapította. (Dl 32 640); 1463: Kwnagatha és Zylas (Dl 15 818); 1515: Kunagotha (Dl 37 973). Történetét lásd: Borovszky 1897, 317-319. 161. A fentiek ismeretében a névadás indítékának megállapításához még mindig nem elegendő az Ágota női személynév és a Kun népnév összekapcsolása. (Kiss 1978, 364.) 162. A puszta neve középkori település nevét őrzi, melynek pontos helyét régészeti kutatás hiányában még nem ismerjük. 1463: Krwppa, Kwpa (Dl 15 814, 15 862). Történetét lásd Borovszky 1897, 320-322. 163. A puszta neve elég régi ahhoz, hogy keletkezésére senki se emlékezzék: 1506: Banhegese (Veress 1938, 42.); 1508: Banhegyesse (Dl 37 832); 1519: Banhegyessy (Veress 1938, 75.). 164. Az eredeti (középkori) név pedig a Bán - Hegyes összetétel eredménye, melynek előtagja minden bizonnyal a terület birtokosára, Maróthy János macsói bánra utal. (Kiss 1978, 395.) 165. Az első jelentés 1864. ápr. 7-én kelt, Kissjosef bíró és társaik, valamint Lovrits jegyző aláírásával, és a fenti szövegnél - ha ez még lehetséges - szűkszavúbb. 166. A középkori település első említését 1347-ből ismerjük, ekkor Beren-nek ínak. (Györffy 1963, 504.); 1403: Béren (Veress 1938, 6.). Történetére lásd: Karácsonyi 1896. II. 218-224. és Szegfű 1973, 71-91. 167. Alsatia: Elszász, Frankonia: Frank hercegség a Rajna, Majna és Neckar vidékén, a mai Nyugat-Németországban. 168. Berény honfoglaláskori törzsnevünk. (Kiss 1978, 420.) 169. Kereki falu történetét lásd: Karácsonyi 1896. II. 238. és Szegfű 1973, 81., 89. A falu helyét régészeti terepjárás nyomán ismerjük. Iß. Kürti Béla: Mezőberény területének története a honfoglalásig.: Mezőberény története I.Szerkesztette: Szabó Ferenc. Mezőberény, 1973. 22. 38-42. lelőhelyek. 170. A Baráthalom régészeti lelőhely, de kolostor sohasem volt rajta, még kevésbé johannita, mint azt állítja Adamik Mihályné-Molnár Ambrus: Mezőberény határának története és helynevei.: Mezőberény története II. Szerkesztette: Szabó Ferenc. Mezőberény, 1973. 126-127. Valószínűleg azonos Fábiánvárával. Fábiánvára, másnéven Györgyháza történetét lásd Szegfű 1973, 81. 171. Félhalom középkori település. 1435: monticulum Felhalom prope possessionem Wyfalív; 1466: possessio Felhalom alio nomine Wyfalu et adhuc aliter Fabianvara; 1478: Feelhalom (Csánki 1890, 650.). 1498-ban tartozékai: Fabianwara praedium, Kesellewshalom, Zenth János teleké. (Szegfű 1973, 82.) 172. A Balaton legkorábbi említése 1295-ből ismén, vö. 23. jegyzet. 173. 1892: Mezőhegyes Csanád vm. battonyai j. 1926: Mezőhegyes nk. Cs.-A.-T. k. e. vm. battonyai j. 1973: Mezőhegyes nk. Békés m. mezőkovácsházi j. 174. 1421: Mezewheges, 1463: Mezehegese (Dl 15 862). Történetére lásd Borovszky 1897, 386-391. 175. A pusztanevek két középkori település nevét őrizték meg: 1456: Feczkés, Monyorosfeczkes, Pfeczkes (Dl 37 634); 1466: Monyorosfechkes (Dl 16 298); 1560: Feőczkesyekvel (Haan 1870, 170.); 1456: Perek, 1493: Kaza Pereke (Dl 20 110). A falvak történetére lásd Borovszky 1897, 290-292. és Györffy 1965, 226-228. Régészeti terepjárás eredményeit Kovalovszky 1965, 179-180. Vö. még e munka 20. jegyzetében írottakkal. A jelentést 1866. márc. 27-én 119