Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983)

Jegyzetek

1321:Aprohalmhaza(Györffy 1963, 502.); H20:Pobalom, 1433: Approhalumtghaza(D\74 588). Vö. Karácsonyi 1896. IL, 265-266. A név eredetére lásd Kiss 1978, 518. és Kálmán Béla Magyar Nyelv 75. (1979) 304. Póhalom középkori határnevei: 1476: fluvium Nyarwswen, monticulum Zylhalom, locus Zoboroth, Layfelde (Dl 17 810, 20 695). Közülük a Szilhalom ma is él. MRT IV/2. 4/75-77. és 157. lelőhelyek, valamint a 101. jegyzetben említett irodalom. 110. A nevezett területen nincs nyoma középkori településnek. Nyárszeg a Köröstől délre, Gyoma és Endrőd között feküdt. 1403: Keresthwr (Karácsonyi 1896. II., 178.); 1473: Nyárzeg (Haan-Zsilinszky 1877, 89.); 1506: Nyarzek (Veress 1938,42.,57.). Határához tartozott 1425ben Hosswtho, más néven Zele nevű halastó is (Dl 63179) MRT I V/2. 4/xn. lelőhely. A két név ugyanazt a települést jelölte. 111. A határleírásból hiányoznak Csudabala helynevei, pedig a török kor végétől egészen a legutóbbi időkig Gyomához tartozott. A kéttagú helynév mindkét tagja személynévi eredetű és egy középkori települést jelöl. 1325 :5O/Ű (Györffy 1963, 502.); 1466: Chodabala(D\ 25 791). Határnevei: 1326: Forcakhalma, Turfolyó, Teremholm, Hymesighaz, Saagtov, Echegtov. (Györffy 1963, 503.) A határnevek Forcakhalma kivételével még 1822-ben is éltek: Huszár 1822, 18. Ez utóbbi talán azonos lehet az 1475-ben említett Farkashalommal. Ugyanebben az oklevélben még zjakoboth, Erhath, Zelhalom és Odwwm nevű helyeket jelölték meg (Dl 17 698, 17 810); 1483: Remetbezegh (Dl 16 816) MRT IV/2. 4/42. lelőhely. 112. A Gyula-Merő elnevezés minden bizonnyal valamilyen más név hibás olvasata. A város környéke már jóval a hunok előtt lakott hely volt, azonban a honfoglalás előtti telepeknek nincs semmi köze a Gyula névhez, és folyamatosságuk sem bizonyítható. A hunokra való hivatkozás tehát nem egyéb, mint a múlt századi tudománytalan nézetek átvétele. A hivatkozott munka: Desericzky (Desericius) Ince József: De initiis ac majoribus Hungarorum commentaria 1—5. Buda, Pest 1748—1760. A szövegnek ez, és a további részei is Mogyoróssy 1858, 26-27., 163. lapjairól vannak kimásolva. 113. Ismét szó szerinti idézet Mogyoróssy 1858, 164., 38. jegyzetéből. Az első munka ismeretlen, feltehető, hogy Mogyoróssy rosszul olvasta el címét. A másik Szentiványi Márton jezsuita pap munkája: Különféle tudományok érdekes és válogatott töredékei. Megjelent Kassán 1745. A szöveg annyit jelent, hogy: „A Fehér-Körös Gyulát is uralja". 114. Ennél természetesen sokkal több oklevél tesz említést Gyuláról. Először 1313: Julamonostora, 1393: Gyla, 1397: Gyula (Veress 1938, 1-2.). A város középkori történetére lásd Scherer 1938. I. 115. Gyula területe sohasem tartozott a római birodalomhoz. A hunokról lásd a 112. jegyzetet. A város neve a Gyula személynévből származik (Kiss 1978, 256.). 116. A gyulai vár a 15. század közepén épült. Ezt az okleveles adatok és a régészeti ásatások is igazolják. Vö. Scherer 1938, és Parádi Nándor: A gyulai vár ásatásának építéstörténeti eredményei. Magyar Műemlékvédelem 1961-62. (1966) 135-166. A tatárok tehát nem láthatták a gyulai várat. A Gyula tatár ostromáról terjesztett téves nézet Rogerius elbeszélésén alapszik, aki a következőképpen meséli el Váradról való menekülésének történetét: „Mi pedig, akik az erdőkön a gyepűk közé szöktünk, egy éjszaka tovább futottunk Tamáshida felé. Ez német város a Körös folyó mellett. Ott át akartunk menni a hídon, de a németek nem eresztettek át bennünket.... ezért hát egy szigetbe vontuk magunkat (a Fehér-Körös mocsarai között).... Olyan volt ez a sziget, hogy csak egy szűk ösvényen lehetett bejutni, azon is egy mérföldnyi közön három tornyos kaput csináltak s ezeken kívül körös-körül egy mérföldnyire igen erős gyepűk is voltak." Ezt a szigetet sokan vélték már Békés vagy Gyula várának, először Mogyoróssy 1858, 164-165. Rogerius szövegének kiadói azonban az Arad megyei Nadab (ma Románia) közelébe helyezték az említett szigetet- véleményünk szerint helyesen. Szentpétery, 115