Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983)

Jegyzetek

81. Az Iratos szó festett, tarka, cifra jelentésű, lehetséges, hogy a középkori templom külsejére utal. A Domb előtag később ragadt hozzá a szomszédos Dombegyházáról. ADumiratos pedig a Dombiratos 18. században keletkezett, román anyanyelvűek által történt elferdítése. (Kiss 1978, 184.) 1418: Bekeoyratos (Veres 1938, 10); 1453: Irathos (Dl 37 626); 1455: Dombeghazirathos (Dl 1 4 942); 1506: Dombyrathos{Veress 1938, 42.); 1553: Dombiratos (Veress 1938, 213.). Történetére lásd: Borovszky 1897, 147-150. 82. Az első jelentés 1864. május 4-én kelt ugyanezen jegyző tollából, és csupán a helység nevének Dumiratos alakját magyarázza a fenti módon. (107. lap) 83. 1453: Elek (Dl 81 090) 84. Ottlaka (Grániceri) és Pél (Pilu) ma Románia területére esnek. 85. 1418: Levkuseghaz (Veress 1938, 10.); 1505: Leivkewshaza (Veress 1938, 38.). Az oklevél szerint a Zaránd megyei Wereseghaz nevű pusztát néhány hanth nevű határjellel erőszakosan L.-hoz csatolták. Lőkösháza 1949 óta önálló község. 86. Lásd Békéscsaba és Gyula alatt, ahol szintén vannak Apáti helynevek (ugyanerre vonatkoznak). 87. Az Endre magyar személynév -d hely névképzős származéka. A középkorban mindig Endréd-nek írták, először 1425-ben. (Kiss 1978, 202.) A középkori falu a mai Körös-híd környékén állt, templomát a szabályozáskor pusztították el (MRT IV/2. 3/9. lelőhely). 88. Mindkét puszta falu volt a középkorban. 1390: Cbehthe, melyhez a Berekiouize is tartozott. (Temesioklt. I. 201-208.) 1477: Cheyth, me\yhezt3irtozottZenthmibalwrthelekeis(D\ 56 033); 1323: Syma (Haan-Zsilinszky 1877, 1-2.); 1390: tartozéka Kuhte wlgaliter Gyalmas nevű halastó (Temesi okit. I. 201-208.); határai: Thwr folyó, laponyaghalm, Menushydzegh (Haan-Zsilinszky 1877, 16.); 1475: határai: Odwarnok rét, Jakoboth, Erhath, Zelhalom, Farkashalom (Dl 17 698); 1465: Zoboroth, Erhath, Zelhalom, Odwwmfluvius (Dl 17 810). MRT IV/2. 3/1. lelőhely. 89. Szt. Miklós szintén középkori falu volt, most Mezőtúr határába esik. 90. Az endrődi középkori templom emlékét őrzi, vö. 87. jegyzet. 91. A halmon 11. századi Árpád-kori templom maradványait tártuk fel 1976-ban, mely azóta elpusztult. (MRT IV/2. 3/6. lelőhely). 92. Sima középkori templomának helyét jelzi. Vö. 88. jegyzet. 93. Az évszám helyesen 1219, a pristaldus pedig poroszlót jelent. Karácsonyi-Borovszky 1903, 240. A középkori Gyarmat helye a mai falu belterülete, a mai templom a középkori helyén épült (MRT IV/1. 5/57. lelőhely). 94. A pápai tizedjegyzékekre hivatkoznak, melyek azóta több kiadásban hozzáférhetők. Gyarmat papja 1332-33-ban 12, 1334-1337-ben évi 5 garas pápai tizedet fizetett. (Györffy 1963, 507.) 95. A pohár ma is megvan (MRT IV/1. 5/57. lelőhely). 96. A hagyomány jól tartja számon a helységek nevét: Harang 5/11., 5/16.; Bucsa 2/3., Császárülése 5/3.; Darázsülése 5/43.; Járomteleke 5/92.; Pázmány 5/36.; Ösvény 2/16 lelőhelyek (MRT IV/1.) tanúsága szerint valóban falvak voltak. Hasonlóképpen Ecseg 4/xxx és Csépány 11/45. is. Kődombsziget 2/18. szintén faluhely, azonban oklevelekből ismert településsel nem volt azonosítható. 97. A honfoglaló magyarok hét törzsének nevére utal, melyek közt Gyarmat is ott szerepel. Gyarmat helynevek azonban az ország egész területén találhatók, így nem nevezhetők egyértelműen a Gyarmat törzsbeliek által alapított településeknek. (Kristó-Makk-Szekfü 1974, 35.) A hivatkozott munka: Budai Ferenc: Magyarország polgári históriájára való lexicon. I—III. Nagyvárad 1804-1805. 113