Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983)

Bevezetés

kunoknak tulajdonítva azokat. A régészeti kutatás új eredménye, hogy ezen halmok többsége a késő rézkori, úgynevezett gödörsíros kultúra keletről bevándorlott népességének temetkezéseit takarja.

8 Tekintettel arra, hogy az Alföldön halomnak nevezett objektumok kivétel nélkül régészeti eredetűek, így ezeket a szövegben külön nem kommentáljuk. Több község határában előfordul az i. sz. IV. század közepén épült Ördögárok. A legtöbb monda és emlék természetesen a törökökhöz fűződik. Majdnem minden település határában ismertek voltak a középkori faluhelyek, melyeknél számos leletről is történik említés. A „török mondáknak" általában mindig van annyi valóságmagjuk, hogy régészeti lelőhelyekre utalnak, függetlenül azok korától. Munkánk során a szövegben említett helyeket igyekeztünk azonosítani a középkori oklevelekből ismert falvakkal, illetve a régészek által feltérképezett lelőhelyekkel. Viszonylag könnyű volt a dolgunk azokon a területeken, ahol a régészeti topográfia szisztematikus munkájára támaszkodhattunk. (Szeghalmi és szarvasi járás.) Ezeken a területeken mindig a topográfia eredményeire hivatkozunk. Más területekről csak elszórtan álltak rendelkezésünkre nem egyforma értékű adatok (pl. Orosháza vagy Gyula környéke), de egyelőre csak ezeket idézhetjük. A Helynévtár régészeti adataihoz sorolhatók azok a XVII. századi egyházi ereklyék is, melyek a református templomokban megmaradtak, és a múlt században még megvoltak. Művelődéstörténeti jelentősége van Dévaványa török kori okleveleinek is, melyek sértetlenül vészelték át az évszázadok viharait, és az elmúlt száz év során tűntek el. Külön meg kell említenünk még a békéscsabai helynevekről írt jelentést, mely a megye jeles történészének, Haan Lajos evangélikus lelkésznek a kifogástalan helyességű, szép kézírása. A Hely névtárat nemcsak a régészek és a nyelvészek forgathatják haszonnal. Rengeteg olyan leírást is találunk, amelyek a néprajzkutatók érdeklődésére tarthatnak számot. Sok elöljáróság jelentése pedig nemcsak helytörténeti érdekű, hanem egyenesen vádirat a Viharsarok XIX. századi társadalmi-gazdasági viszonyairól (Bánfalva). A XIX. század falusi közműveltségi viszonyairól pedig reálisnak mondható képet ad a jegyzők helyesírása, valamint az olvasott és használt könyvek jegyzéke. A nagyobb községekben például forgatták Budai Ferenc „Magyarország polgári históriájára való lexicon"-ját (Nagyvárad, 1804-1805), Pray György történeti munkáit, Fényes Elek „Geographiai szótárá"-t sőt középkori forrásokat is, elsősorban Anonymus „Krónika"-ját, a nagyváradi tüzesvaspróba-lajstromokat, a pápai tized jegyzéket stb. Egyes helységek elöljárói általában ismerték saját helytörténeti irodalmukat, idéztek belőle (Gyula), sőt a jelentéshez is csatolták (Szarvas). Általánosan elterjedt nézet volt (Anonymus nyomán) a dákoro10