Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

némely körzetének (Amászja, Csorum, Tokát és Szivasz városok térségének) lakosságát, mert itt meghagyták ugyan a földtulajdon örökölhetőségét, de azzal a feltétellel, hogy azon a szultán is haszonélvezeti jogot kap. E sajátságos földbirtoklási (az úgynevezett malikane-divani) rendszerben tehát kettős haszonélvezeti jog fejlődött ki, következésképpen itt tized helyett ötödöt szedtek. Ezen a vidéken tehát sokkal hátrányosabb helyzetben voltak a földművelők, mint például Magyarország török uralom alá került lakosai, akiknek a termés tizedét kellett adni a török tímár-birtokosnak. A fent említett fizetési kötelezettségeken kívül, szintén a helyi szokásokhoz igazodó többféle kisebb-nagyobb összegű pénzbeli tartozása is volt még az anatóliai parasztoknak. így például a malomadó, a menyasszonyadó, a hordóadó, a haltized, a birtoklási illeték (reszm-i tapu), valamilyen szabálysértés után a büntetés vagy a mezei kártevésért a bírságpénz. Mindezeket a terheket az alattvalók talán el is tudták volna viselni, de ehhez járult még Szulejmán szultán tizenhárom hadjárata. Egy-egy hadjárat megindítása előtt ugyanis a szultán már hónapokkal korábban kiadta a parancsot az élelem és a takarmány begyűjtésére. A kincstár megbízottai ilyenkor bejárták Anatólia és Rumélia falvait, hogy írott szultáni paranccsal a kezükben hatósági áron gabonát, lisztet és élő állatot vásároljanak össze. A hatósági ár azonban mindig jóval alacsonyabb volt a szabadpiaci árnál, különben a lakosokat nem is kellett volna készletük eladására kényszeríteni. így például 1565/66 telén a magyarországi hadjáratra való készülődéskor Ruméliában a liszt kiléjét (kb 25 kg-ot) 10 akcséért vásárolták össze,

15 noha ezekben az években a búza (nem pedig a liszt) szabadpiaci ára kilénként 15 akcse volt, sőt a hajóval érkezett nem mohamedán kereskedők a búza kiléjét 25-30 akcséért vásárolták fel.

16 Ez a kényszereladás, illetve a hatósági ár és a szabadpiaci ár közötti különbség valójában az adóztatásnak egyik burkolt formája volt. Ettől függedenül hadjáratok alkalmával még külön rendkívüli adót, az úgynevezett aváriz-adót is kivetették mind a mohamedán, mind a nem mohamedán lakosokra. A különféle adók és tizedek kivetésének, illetőleg az azokból várható kincstári jövedelem számontartásának mondhatni nyilvántartási könyvei, a szandzsák-összeírások voltak. Ezek valójában hasonlíthatók a jobbágyok szolgáltatásait számba vevő magyar urbáriumokhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy nem csupán egy-egy birtoktest, hanem szandzsákonként 15. Mühimme defterleri No. V., p. 368, Id. a szendrői szandzsákbégnek 1566. febr. 15-én elküldött szultáni utasítást. 16. Mühimme defterleri No. VI., p. 292, Id. a drámai kádinak 1564. nov. 22-én kiadott szultáni rendelkezést. 8