Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

(mondhatni megyénként) az egész birodalom gazdasági erejét feltárták. Miként az már korábbi munkákból ismeretes, erre azért volt szükség, mert a török uralom alá került területeken a föld tulajdonjoga teljes egészében a szultánt illette. A tulajdonjog kérdését Buda elfoglalása után Ebusszuud Efendi (1490-1574), korának egyik legkiválóbb mohamedán jogtudósa tömören így fogalmazta meg: „A budai vilajetben mindenki maradjon a helyén, sem maguknak, sem gyermekeiknek soha senki bántódást nem okoz. A birtokukban levő ingóságuk, a városokban és falvakban levő házaik, boltjaik és más épületeik, szőlőik és kertjeik ültetvényei a saját tulajdonuk, birtokolják azokat úgy, ahogy akarják. Jogukban áll azokat eladni, elajándékozni, vagy bármiképpen tulajdonjogba adni, s haláluk esetén a tulajdonjog szerint szálljanak örököseikre. Az általuk megművelt szántóik is maradjanak birtokukban, de nem tulajdonbirtokként, miként a fent említett javaik, mert ezek, mint a többi jól védett tartományban 'kincstári föld' (arz-i miri) néven ismert 'ország földjei' (arazi-i memleket) lesznek, s mint a mohamedán kincstár földtulajdona csak kölcsönadás útján jut a rája birtokába. Gabonaneműből és más terményből vessenek és arassanak azt, amit akarnak. Fizessék meg tized címén a harádzs részt, s birtokoljanak úgy, ahogy akarnak".

17 A szultánok öröktulajdonként birtokot (,,mülk"-öt) ritkán adományoztak, s ha meg is tették, az adományosok abból legtöbbször egyházi alapítványt („vakuf'-ot) létesítettek. Az ily módon magántulajdonba, illetve egyházi tulajdonba került birtokok aránya az oszmán birodalom 1525. évi teljes bevételéhez viszonyítva, mindössze 12%-ot tett ki.

18 Elenyészően kevés föld kerülhetett tehát szultáni adományozás útján öröktulajdonba, s még ennek szabad birtoklását is korlátozta az az íratlan törvény, hogy azon senki sem építhetett erődítményt vagy várat. A földtulajdon-viszony okát ily módon szabályozó mohamedán jogrendszer tette tehát szükségessé, hogy a kincstár megbízottai időről időre (általában tíz évenként) bejárják az oszmán birodalom egész területét és összeírják 17. Káldy-Nagy Gy., Magyarországi török adóösszeírások, Bp., 1970, 9. 18. Közölte Ö. L. Barkán, H. 933-934(M. 1527-1528) mali yilina ait bir bütee örneki, in: IktisatFakültesiMecmuasiXV., 1953-1954 (Isztambul 1955), 277. Ö. L. Barkán professzor e tanulmányában az oszmán birodalom bevételeinek és kiadásainak egyévi összesített kimutatásait vizsgálta. Számításai azonban gyakran inkább megközelítő becslésnek, mintsem pontos adatnak tekinthetők. így az általa behatóan vizsgált keltezetlenül fennmaradt összesített kimutatás sem az 1527/28. évben készült, miként azt tévesen megállapította, hanem 1525ben, erre vonatkozóan ld. Káldy-Nagy Gy., Szulejmán, Bp., 1970, 124-126. 9