Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

GYULAI NÁHIJE

címén tíz kasból egy kas szedessék. Ha tíz kas nem volna, minden kas után 2 akcsét számítva, 4-^4 pénz szedessék. Sertésadó címén az egy évesnél öregebb után 4-4 pénz szedessék, de az egy évesnél fiatalabb után semmi sem szedessék. Ami megbírságolásukat illeti, a kádi ítélete után fejsebért 100 akcse, vérzés nélküli sérülésért 50 akcse bírság szedessék. Azokkal pedig, akik kivégzésüket megérdemelték, miután a kádi az ítéletlevelet kiadta, ott helyben bánjanak el, onnan kívülre ne vigyék és pénzük a kivégzésük helyett ne fogadják el, miként erre figyelmeztetve lettek. A rája élelmét és élelmiszerét, kocsijait és lovait pénz nélkül el ne szedjék és őket magukat fizetés nélkül, ingyen ne szolgáltassák. Szolgálatuk helyett azonban egy-egy kocsi tűzifát és egy-egy kocsi szénát adjanak. A távoli faluban élő, vagy tűzifa és széna szállítására képtelen rajától egy kocsi tűzifa fejében 25 pénzt és egy kocsi széna fejében 30 pénzt szedjenek és semmi másukat ne vegyék el. A bégek és a ziámet- és tímár-birtokosok, valamint az eminek, miután rajaikat hajtva, rétjeiket lekaszáltatták és elhordatva összegyűjtették, széna fejében ismét pénzt, vagy szénát ne szedjenek. Elegendő a rétjük velük való lekaszáltatása és összegyűjtetése. Ha mégis beszednék, azt a feletteseik akadályozzák meg. A földesúrnak járó tized dolgában az a törvény, hogy a rajával az a legközelebbi piacra küldessék. Ne terheljék azzal, hogy azt mondva ide, vagy oda vidd, a ráját ily módon ne sanyargassak. Régi törvény, hogy juhadó miatt április 1-én megszámolva a juhokat, a kincstár részére minden juh után 3-3 pénz juhadó és juhnyájanként

2 - bármennyi juhász és juh volna is - a juhadót begyűjtők részére „kosár" (kosara) címén 60 pénz [szedendő].

3 Ha azonban nem volna egy nyáj juh, hanem a ház mellett járkáló 20-30 juh,

4 azok után 3-3 pénz juhadó szedendő, de „kosár" címén semmi sem. Erőszakoskodásokat téve,

5 se szedettessék, mondva a régi defterbe így jegyeztetett fel. Most, amikor a 987. év sabán hava 5. napján [1579. szept. 27.] az új defter a világ menedékhelye trónusának lábához előterjesztetett, a padisah, aki mindenható, mint a szerencse, a rája ügyében magas kegyeit ismertté téve, minden juh után egy pénzt elengedni kegyeskedett.

6 Mivel magas parancs lett az, hogy darabonként 2-2 pénz szedendő, juhadóra 2-2 pénz összegyűjtetve, a juhadót beszedők saját létfenntartásukra a fent említett módon minden nyáj után 60 pénzt szedjenek, de a házak mellett járkáló 20-30 juh után [a részükre] semmit se szedjenek, ez így jegyeztetett fel az új szultáni defterbe. Ha bármi többet követelnének, a mindenkori feletteseik azt akadályozzák meg. A szultáni hász-birtokok, az emírek, a ziámet, és tímárbirtokosok falvai határában juhok legeltetéséért legelőadó (reszm-i otlak) címén sem juh, sem akcse ne szedessék. Az általuk a kincstárnak fizetett 2-2 37 •