Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

GYULAI NÁHIJE

rendelkezések ügyosztályának (ahkám-i málije) egyik írnoka, Ibrahim bin Abdullah, mint írnok, akik a temesvári vilajet összeírásával meg lettek bízva. Történt a 987. évben [1579. febr. 28.-1580. febr. 16.]. A csanádi és a gyulai liva rajainak törvénykönyve A korábbi defterbe feljegyeztetett a csanádi és a gyulai livák rajainak az a régi törvénye, hogy minden évben Kászim [Szent Demeter] napkor, a törökül „kocs katimi" néven ismert napon 120-120 pénz a kincstár részére, 2-2 pénz ház illeték (reszm-i háne) címén, 2-2 pénz a biztos (emin) részére és 2-2 pénz az írnok részére vagyis összesen 126—126 pénz szedessék be. Amikor pedig a padisah őfelsége, aki mindenható, mint a szerencse és aki körül a világ forog — Allah tegye ragyogóvá győzelmét és hosszabbítsa meg uralkodását az ítélet napjáig — boldogsággal és dicsőséggel megtisztelve a trónt elfoglalni kegyes­kedett, megparancsolta, hogy igazságos kormányzása területén, az egész jól védett birodalomban a rajától családonként (háne) beszedendő dzsizje-adó 10-10 pénzzel azaz 5-5 akcséval több legyen, úgy hogy a ház illeték címén, valamint a biztos és az írnok részére megállapított 2-2 pénzzel együtt, összesen 136 pénz, vagyis 68 akcse lesz, ami az új szultáni defterbe feljegyez­tetett. Többet ne szedjenek. Egy házban azonban akár egy rája, akár atyjukkal együtt néhány fiú, vagy egy atyától származó két-három olyan testvér volna, akiknek kenyerük, vetésük és kereskedésük egy helyen van és együtt élnek, nem külön-külön számítanak, hanem az említett módon 136 pénzt fizetnek. Abban a házban azonban, melyben akár testvérek, vagy atyjukkal együtt olyan fiúk vannak, akiknek kenyerük, vetésük és kereskedésük külön-külön volna, mindegyik­től dzsizje-adó szedessék. Hasztalan azt mondani, mindnyájan egy házban vagyunk; azoktól, akik nem a gyerekük, vagy testvérük, hanem idegenek, szintén szedjenek dzsizje-adót. Hiábavaló azt mondani, hogy kenyerünk és vetésünk egy helyen van, mert az tőlük az idegen voltuk [az együvé nem tartozásuk] miatt szedetik. Amikor a kívülről jövő rája egy leányt vesz feleségül, hasztalan azt mondani, hogy egy helyen élünk: dzsizje-adója szedessék be. Az olyan család (háne) pedig, amely a világ menedékhelye boldogságos padisáhja őfelségének dzsizje-adót fizet, kapu-adó (iszpendzse) címén a földesúrnak is 100-100 pénzt fizet. Mivel feljegyeztetett, hogy 50 pénzt Kászim [Szent Demeter] napján és 50 pénzt Hizir [Szent György] napján szoktak fizetni, az ismét így jegyeztetett be. Gabonatizedből és más szemes termésből és minden növényből, ami a földből való, mivel kilencből egy tizedet [kilencedet] szoktak adni, ismét így jegyeztetett fel. Méhkas tized 36

Next

/
Thumbnails
Contents