Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

GYULAI NÁHIJE

Az ügy a valóságban úgy van, ahogyan az ebben az iratban meg lett magyarázva. Megszerkesztette azt a szegény Muharrem, a jól védett temesvári vilajet - melyet óvjon a magasságos Allah a szerencsétlenségtől - tímár defterdárja, mint biztos (emin) és Ferhád bin Abdullah, magas székvárosi szpáhi, mint írnok, akik a nevezett vilajet összeírásával meg lettek bízva. Történt a 974. évben [1566. július 19.-1567. július 7.],

1 [Tugra:] Szülejmán hán fia Szelim a mindig győzedelmes. A csanádi és a gyulai liva rajainak törvénykönyve A korábbi defterbe feljegyeztetett, hogy a csanádi és a gyulai liva rájái régi törvényük szerint Kászim [Szent Demeter] napkor, a törökül kocs katimi

2 néven ismert napon, házanként [családonként] a királyoknak egy-egy magyar filorit - amely száz pénz - szoktak fizetni. Amikor pedig a padisah őfelsége, aki mindenható, mint a szerencsé és aki körül a világ forog - Allah tegye ragyogóvá győzelmét és hosszabbítsa meg uralkodását az ítélet napjáig - boldogsággal és dicsőséggel megtisztelve a trónt elfoglalni kegyeskedett, megparancsolta, hogy igazságos kormányzása területén, az egész jól védett birodalomban a rája családonként (hane) beszedendő dzsizje - adója 10-10 akcséval több legyen. így a családonkénti dzsizje-adó 120-120 pénzben, azaz 60 akcsében, a ház illeték (rezsm-i hane) 2-2 pénzben, a biztos (emin) járandósága 2-2 pénzben és az írnok járandósága 2-2 pénzben, összesen tehát 126-126 pénzben állapíttatott meg, ami az új szultáni defterbe feljegyeztetett. Többet ne szedjenek. Egy házban azonban akár egy rája, akár atyjukkal együtt néhány fiú, vagy egy atyától származó 2-3 olyan testvér volna, akiknek kenyerük, vetésük és kereskedésük egy helyen van és együtt élnek, nem külön-külön számítanak, 33