Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

Az összeíró ezután feltüntette a településről várható kincstári jövedelem összegét akcse értékben, majd részletesen felsorolta, hogy az milyen tételekből tevődik össze. Elsőnek a kapu adó (másik nevén iszpendzse) került bejegyzésre, ami minden családfőnek 50 akcse megterhelést jelentett. A gabona és egyéb termények (széna, kender, káposzta, lencse, gyümölcs és néha must) tizedét az előző három év terméseredményéből kiszámított évi átlag alapján kellett nyilvántartásba venni. Ilyen számításra példaként idézzük a budai szandzsák 1559. évi összeírásának ide vonatkozó bejegyzését: „széna adó 160, 100 250, a harmada 170 akcse a nevezett szpáhi defteré szerint".

51 A háromévi adat bemondója ez esetben tehát a tímár-birtokos volt, de ha az adatközlők a település lakosai lettek volna, az összeíró talán akkor sem került volna közelebb a valóságos átlagtermés megismeréséhez. Mindenesetre forrásközlésünkből megállapítható, hogy az 1567. évi összeíró esetenként kissé elnéző, az 1579. évi viszont már gyakran túl szigorú lehetett, amikor az átlagtermés alapján a tizedeket nyilvántartásba vette. Az összeírok a gabonatized mennyiségét török űrmértékkel kifejezve „kilé"-ben jegyezték fel, ami búza vagy kevert mérésénél 25,65 kg, árpa mérésénél pedig 22,25 kg volt. A must-tized (mely e vidéken ritkán adódott, de azért ld. például Makón) mennyiségét magyar űrmértékkel, „pint" (1,69 liter) szám tüntették fel. Mind a gabona, mind az esetenkénti must-tized mennyisége mellett mindig feljegyezték azok pénzbeli értékét akcsében, mert hiszen azok összegezéséből számították ki a település várható kincstári jövedelmét. A gyümölcs (ld. például a 200. szám alatt Bőkén falunál) és a veteményfélék tizedének mennyiségét azonban nem tüntették fel, csak azok akcséban kifejezett pénzbeli értékét. A méhkas-tized, sertésadó és bárány-tized pénzbeli értékének összegét szintén az előző három év állományából megállapított évi átlag alapján vetették ki. A lakosok névsorában a tulajdonosok neve fölé írt juhok darabszáma azonban feltehetőleg az összeírás évében meglevő állományukat jelzi. A juhadó bevételét a kincstár esetenként megtartotta magának, s ilyenkor, mint például a csanádi szandzsákban, az 15 81. évi juhadót külön jegyzékben írták össze.

52 Az összeírok ugyancsak a háromévi átlag alapján vették számba az esetenkénti hal-tizedet, majd a boreladás után rendszeresen kivetett „hordó"-adót, a menyasszony-adót, a tűzifa-adót, a különféle vétségekért kirótt büntetéspénzt, vagy a mezei kártevésért megállapított bírságpénzt. Az említett 51. Ld. A budai szandzsák 1559. évi összeírása, 231. 52. A defter őrhelye: Bécs, Nat. Bibi. Türk. Mss. Mxt. 547, Flügel 1379. 20