Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 54. Brandenburgi György megerősíti a gyulai plébánost birtokaiban és jogaiban (Brandenburgi György oklevele, 1511)

fajta sürgető és jogos kérésére, részben pedig a miatt a különleges ragaszkodás és odaadás miatt, amellyel Isten dicsőséges szülőanyja, Mária iránt viseltetünk, akinek tiszteletére ezt az egybázat alapították, s törekedvén ezen kívül arra is, ha elődeink kegyes rendelkezéseit jóságosan tiszteletben tartjuk, imádságaink minden jónak megjutalmazójánál, a leghatalmasabb Istennél ennek megfelelően meghallgatásra találnak, megtekintvén elődeinknek ugyanazon plébános ilyesfajtajavaival és jövedelmeivel kapcsolatosan kiállított okleveleit, felhasználván mondott Gyula várunk gondnokainak és tiszttartóinak és a mi említett Gyula mezővárosunkban élő népeinknek és jobbágyinknak megbízható tanuságtételét, magának Mátyás plébánosnak ilyesfajta kérését jogosnak tartjuk. Leginkább azért, nehogy az elkövetkezendő idők során a mondott plébános és a mi tiszttartóink között az ilyesfajta jövedelmek ürügyén bármiféle ellentét is keletkezhessen, elfogadhatónak tartjuk, hogy örök jogon átengedjük a mondott plébános és utódai számára a plébános Apátinak (Appathy) nevezett egész birtokát és a Zaránd megyei Bodogfalwa-nak nevezett birtok őt illető részét, a mi Gyula mezővárosuk házsorait vagy két utcáját, a Zaránd megyei részen fekvő Szegény utcát (zegen wcza), amelyet másként Ceco utcának (ceco wcza) is neveznek, valamint egy másik, Palotahely (Palothahel) nevezetű utcát, amely a város Békés megyei részén fekszik, azok valamennyi tartozékával és bármiféle hasznával. Külön hangsúlyozván, hogy a plébánosnak az emiitett javakon élő népei és jobbágyai a mi Gyula várunk területén lévő szántóföldeket, földeket, réteket, erdőket és vizeket a mi jobbágyinkhoz hasonlóan szabadon használhatják, miként állítólag azt korábban is használták. Hozzájárulunk továbbá, hogy a régi szokás szerint megkapja a mi két malmunk szombati bevételét, amely malmok a mi Gyula mezővárosunkban találhatók, s közülük az egyik, egy ötkerekes a FehérKörös (Feyerkeres) folyón, a másik, egy kétkerekes egy bizonyos Foknak nevezett víz mellékágán működik, úgy tudniillik, hogy említett malmaink minden bevétele, amely a szombatonként Mária tiszteletére történő utolsó harangozástól kezdődő, s a vasárnaponként ugyanezen késői harangozásig tartó, egy egész napot és éjszakát kitevő időszak alatt befolyik, a mondott plébános hasznára és javára szolgáljon örökre. Továbbá a régi szokás szerint ugyanazon plébános számára jelöljük ki teljesen és egészen az említett Gyula mezővárosunkban és a mi mondott Zaránd megyei Pél (Pyl) nevezetű birtokunkon a nekünk bármiféle dolgok után behajtani szokott vámok tényleges és teljes tizedét. Ezenkívül birtoklásra átengedjük magának Mátyás plébánosnak az ő, vagy a gyulai egyház két malmát, s azok minden tartozékát, amely malmok egyike, egy háromkerekes a mondott Fekete-Körös (Fekethekeres) folyón, másika pedig a Fok nevezetű vízen, a mi mondott Békés megyei Doboznak (Dobaz) nevezett birtokunk határain belül található. A mi két, Doboz és Szánna (Zanna) birto83