Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 54. Brandenburgi György megerősíti a gyulai plébánost birtokaiban és jogaiban (Brandenburgi György oklevele, 1511)

kainkon élő jobbágyink, továbbá a mi Gyula mezővárosunk Békés megyei részén a Krakó (Craco) és Újfalu (Wyfalw) nevű utcákban élő jobbágyaink, valamint a Zaránd megyei Szentbenedek (Zenthbenedek) és Györké (Gyerke) birtokokon tartózkodó jobbágyink kötelesek a mondott Mátyás plébános vagy a gyulai parochiális egyház jobbágyival szükség szerint közösen karbantartani, tisztítani és megtölteni a két malom töltéseit vagy vízvezetékét, miként ezt elődeink oklevelei is meghagyják, s ha valaki a töltések ilyenfajta tisztítását vagy kiegészítését elhanyagolná, az a szokásos tíz dénárt tartozik megfizetni. Végezetül különösképpen hangoztatjuk azt is, hogy a plébános jobbágyai, a mi jobbágyainkhoz hasonlóan, az említett módon használhatják az erdőket és a vizeket, s a plébános házainak építésére vagy egyéb szükségleteire mindig vághat fát, rőzsét és nádat az erdőből. Sőt jelen oklevelünk erejével és tanúságával a fenti cikkelyek és feltételek mellett megengedjük, kijelöljük, jóváhagyjuk, kinyilvánítjuk és hozzájárulunk, hogy mondott Gyula mezővárosunk Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt egyháza, maga Mátyás plébános, s annak minden utóda valamennyi és minden egyes előrebocsátott dolgot örökös jogon és visszavonhatatlanul birtokoljon, tartson és bírjon. Ezért nektek, a kiváló Péter és Balázs deákoknak, tudniillik a mi Gyula várunk jelenlegi gondnokainak, s az eljövendőknek, továbbá a vámszedőknek, a vajdáknak, az erdők őreinek, s azok helyetteseinek, s mindazoknak, akik ezen oklevelünkről tudomást szereznek, jelen sorainkkal igen erősen elrendeljük és megparancsoljuk, hogy a mondott Mátyás plébánost és annak örököseit őrizzék és tartsák meg a mi és elődeink említett jóváhagyásában, kegyes szabadságában és kiváltságában, s ha kegyeinkre vágytok, soha ne merészeljétek őt, embereit vagy örökösei embereit a mi ilyenfajta akaratunkkal szemben akadályozni és zavarni. Másképp tehát nejárjatok el. Elrendeljük, hogy az általunk használt függő pecséttel megerősített levelünket elolvasás után mindig adjátok vissza a bemutatónak. Kelt Budán, 1511. július 13-án. Brandenburgi György oklevele, 1511. júl. 13. Kiadva: GyO 60-61. old. Latin. Petrovics István fordítása. - A gyulai plébániaegyház gazdagságát mutatja, hogy javadalma - Karácsonyi János szavaival szólva (Békésvm. tört. II. 146. old.) - „fölért egy jó prépostsággal vagy apátsággal." Az oklevél bepillantást enged a XVI. század eleji Gyula mezőváros topográfiai viszonyaiba. A települést közigazgatási értelemben a rajta átfolyó Fehér-Körös osztotta két részre: a vár és a Fehér-Körös bal oldala Zaránd megyéhez, a jobb parti város Békés megyéhez tartozott. Az oklevélben feltűnő utca-, illetve városrésznevek a település tagoltságát mutatják. Erre 1. Implom József: Gyula város utcanevei, BE 1968., 194. old. 84