Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A királyi vármegye - 18. Tatárdúlás (Rogerius: Siralmas ének, 1240-es évek)

Váradi Regestrum, 1219., 1221., 1229. Kiadva: Karácsonyi János-Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom, Bp., 1903., 230., 269-270., 291. old. Latin. Kandra Kabos (A Váradi Regestrum, Bp., 1898., 149., 151., 489. old.) szövegének felhasználásával Kristó Gyula fordította. - A Váradi Regestrum analízisét G. Bolla Ilona (Az Aranybullakori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában, Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Historica I., Bp., 1957. 84-104. old.) végezte el. Az istenítélet (forróvíz-, tüzesvaspróba) a kor megszokott gyakorlata volt az „igazság" kiderítésére. A békési vár lokalizációjára tett kísérletet Banner János: A békési vár (castrum, castellum, palánk) földrajzi helye, BE 1970., 5-28. old. A békési vár helyének meghatározására irányuló régészeti vizsgálódások eddig még nem vezettek eredményre, de ebből aligha szabad olyan következtetésre jutni, hogy Békésen a korai középkorban talán egyáltalán nem is volt vár (Jankovich Bésán Dénes: Békés megye kialakulása a történeti és régészeti adatok alapján, 197. old.). Az írott forrásokban a békési várszervezetnek és magának a békési várnak (castrum) gyakori szereplése meggyőzően mutatja a békési - bizonnyal földből épült - vár létét. A Regestrumban szereplő Solt fia Solt (kiejtés szerint: Csolt fia Csolt) a megyében őshonos Csolt (vagyis Vatától leszármazó) nemzetség tagja (1. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I-, 379. old.). E család tagjai építették fel a XII. század közepén a Mágori dombon saját monostorukat. A csolti monostorban folyt ásatásokra 1. T. Juhász Irén-Kristó Gyula: Vésztő, 97-107. old.; T. Juhász Irén: Vésztő, középkori templom és rendház. Archaeologiai Értesítő, 1973., 78-81. old.; T. Juhász Irén: A vésztői Csolt-monostor faragott kövei, A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. Békéscsaba, 1973., 117-125. old. Az ásató a monostorban élt szerzeteseket templomosoknak határozta meg ugyan, de a kolostorfőnök apátként való előfordulása a XIII-XIV. században (1. Györífy: Tört. földr. I. 504. old.) arra mutat, hogy a Mágori dombon bencések leltek otthonra. 18 A tatárjárás (1241) alatt megyénk súlyos pusztulást szenvedett. Védelmet csak a Sárrét ingoványai, mocsarai nyújtottak. A Körösöktől délre fekvő vidék jelentős része elpusztult. A Körös-Maros-köz tatárok általifeldülását, a lakosság lemészárlását szemléletesen mondja el a szomorú eseményekkel kortárs Rogerius gesztája. ...\A tatárok] Arad és Csanád felé kezdenek vonulni, közükben hagyva Újfalut, melynek neve Perg volt, melyben hetven falu népe volt összegyűlve, s elhagyva a cisztercita rend egresi monostorát, melybe mint erősített várba, katonaság és sok úrnő vonta volt magát. Nem is akarák a tatárok azon helyeket megtámadni, míg köröskörül a földet egészen el nem pusztították. Hanem olykor-olykor néhányan közelgetének, s a magyar vitézek nagy darab földön kergetek őket, úgy hogy erősen hiszik vala, hogy hatalmok miatt bántatlan maradnak. Végre azonban azon egész vidék elpusztítása után a tatárok sok ruthént, kunt s fogoly magyart s kevés tatárságot egyesítvén, a nagy falut minden oldal33