Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 118. II. Rudolf király nemesíti rozváci Omaszta Miklóst (II. Rudolf címeres levele, 1599)

valamint az erény ápolásában buzgólkodókat fel szoktuk karolni, s nekik erényeikről kétségbevonhatatlan bizonyságot szoktunk kiállítani, hogy az még kiválóbb tettek véghezvitelére serkenthesse őket - nevezett rozváci Omaszta Miklóst és az ő révén hitvesét, Demjéni Annát és ennek édestestvérét, Andrást, valamint egy másik, szintén Demjéni András nevezetű rokonát a polgári és nemtelen állapotból és helyzetből, melyben eddig - köztudomás szerint - voltak, királyi hatalmunk teljessége és különleges kegye folytán kivesszük, s említett magyar királyságunknak és az alá tartozó részeknek valódi és kétségtelen nemesei közösségébe és sorába tesszük, soroljuk és iktatjuk. Biztos tudomásunkból és bölcs megfontolásból kifolyólag jóváhagyjuk és megengedjük azt, hogy ők - s szintúgy összes mindkét nembeli örököseik és utódaik - mostantól fogva ezentúl a jövőben mindenkor mindazokkal a kedvezményekkel, kiváltságokkal, előnyökkel, megbecsüléssel, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és kivételezettségekkel, melyekkel említett magyar királyságunknak és az alá tartozó részeknek többi valódi és kétségtelen nemesei eddig bármi módon a jog vagy a szokásjog alapján éltek és melyeknek örvendeztek, és most is élnek és örvendeznek, jogosultak legyenek élni és azoknak örvendezni. Az irántuk tanúsított ezen kegyünknek, jóindulatunknak, valamint bőkezűségünknek bizonyságául, valódi és kétségtelen nemességük jeléül az alábbi címert, illetve nemesi jelvényt [adjuk]. Tudniillik egy álló, kék színű katonai pajzsot, amelyen a következők láthatók: a pajzsot a jobb felső részétől a bal alsó sarkáig átlósan vezetett, két kapujú kőfal választja ketté, ez előtt sebes folyam hömpölyög, felette egy teljes, aranyszínű griff van, amely kitátja száját, kiölti piros nyelvét, széttárja szárnyait, lekonyítja farkát, szétterpeszti hátsó lábait, mellső lábai közül az egyikre támaszkodik, a másikkal pedig a napot akarja megragadni, és a pajzs jobb oldala felé fordulva határozott lépéssel felfelé igyekszik. A pajzsra egy harci sisak borul, melyet királyi korona zár le; félig látható egy stilizálatlan leopárd, amely kitátja száját, kiölti piros nyelvét, felfelé tartja farkát, bal lábát zsákmányolásra nyújtja, előrenyújtott jobbjával pedig markolatánál bátran megragadva tart egy szép, hüvelyéből kirántott, kétélű kardot. A sisak tetejéről, azaz a csúcsáról pedig egyfelől piros és fehér, másfelől kék és aranyszínű sisaktartó szalagok omlanak a pajzs szélére, és azt pompásan ékesítik: amint ezeket jelen oklevelünk legelején a festő művészi kézzel és eredeti színekben lefestette. [Ezt a nemesi jelvényt] nevezett rozváci Omaszta Miklósnak és az ő révén hitvesének, Demjéni Annának, és ennek édestestvérének, Andrásnak, valamint egy másik, szintén Demjéni András nevezetű rokonának és összes mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak kegyesen adjuk és adományozzuk. Biztos tudomásunkból és bölcs megfontolásból kifolyólag elrendeljük és megengedjük, hogy ők mostantól fogva ezentúl a jövőben mindenkor ezt 175