Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 119. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem birtokokat adományoz a körösnagyharsányi hajdúknak (I. Rákóczi György oklevele, 1631)

a címert, azaz nemesi jelvényt említett magyar királyságunknak és az alá tartozó részeknek más nemeseihez hasonlóan minden csatában, ütközetben, lovagjátékon, tornán, párbajon, párviadalon, valamint minden más katonai és nemesi foglalatoskodás során, továbbá pecsétjeiken, takaróikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon, síremlékeiken és általában bármiféle tárgyukon és katonai vállalkozásukkor hordhassák és viselhessék; ugyanazon jogokat, előjogokat, előnyöket, szabadságokat és kivételezettségeket, amelyeket a többiek vagy születés vagy hagyomány alapján használtak és amelyeknek örvendeztek, használnak és örvendeznek, ők is - s szintúgy összes mindkét nembeli örököseik és utódaik - legyenek jogosultak használni, élvezni és azoknak örvendezni a tiszta és valódi nemesség ama címével együtt, amellyel őket és összes mindkét nembeli örököseiket minden más ember, bármilyen állású, méltóságú, helyzetű és kiválóságú legyen is az, kitüntetni, illetni, megnevezni, elismerni köteles. Ezt tehát jelen oklevelünk ereje által megadjuk és megengedjük. Ezen dolog emlékezetére és örök érvényére kegyesen kiadattuk és átadattuk jelen oklevelünket, titkos függő pecsétünkkel megerősítve, melyet magyar királyi minőségünkben használunk, nevezett rozváci Omaszta Miklósnak és az ő révén a fentnevezett személyeknek és azok összes mindkét nembeli örököseinek és utódainak. Kelt... prágai királyi várunkban április hó elsején, az Úr 1599. évében... II. Rudolf címeres levele, 1599. ápr. 1. Kiadva: Makk Ferenc: A békéscsabai múzeum kiemelkedő értékű iő. századi címereslevele: az Omaszta-család armalisa, BÉ 1969., 592-594. old. Latin. Magyar fordítása: uo. 594-595. old. 119 Erdélynek a XVIL század elejétől kezdve vidékünkön megnőtt befolyására elsősorban az erdélyi fejedelmek adományai mutatnak. A fejedelmek egyik támaszát a hajdúk jelentették. Az eredetileg paraszti (jobbára pásztor-hajtó) foglalkozást űző elemek a XVI. század első felében egyre inkább katonáskodó népességgé váltak. Szemben álltak a feudális társadalom uralkodó osztályával, ugyanakkor magatartásuk élesen törökellenes volt. A XVII. század első évtizedeiben az erdélyi fejedelmek letelepítették és kiváltságolták a hajdúkat. 1631-ben I. Rákóczi György a körösnagyharsányi hajdúknak biztosított kiváltságot. 176