Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 115. A békési török palánk harcosainak létszáma (Török kincstári defter, 1626–1627) - 116. A Gyula körüli török csapatmozdulatok és a szarvasi palánk újjáépítésére vonatkozó török tervek (Komis Zsigmond levele, 1638)

Szentetornya, Csákóhegyes, Apáca, Orosháza, Bábocka az egész időszakon keresztül hiába várják vissza régi lakosaikat." (Karácsonyi János: Békésvm. tört. I. 260. old.) A Körösök jobb partján sem volt más a helyzet: „Szeghalom több mint ötven évig lakatlanul áll; környékén: Torda, Környe, Méhes, Balkány, Cséfány, Ösvény, Bucsa, Kis-Harang, Sima-Sziget, Póhalom, Sima és Csejt nem is épültek föl többé." (Uo.) 115 A tizenötéves háború megyénkben is megrendítette a török uralmat, a csatározások során a törökök - hasonlóan a magyar lakossághoz - nagy vérveszteségeket szenvedtek, anyagi-pénzügyi erejük is tetemesen megcsappant. Ulúfedzsik Musztafa aga alatt, Ahmed alemdárral, 8 ódában 40 ember. Az aga napi zsoldja 16, az alemdáré io, a közlovasoké pedig napi 8 a[kcse]. Létszám 42 ember. Békési topcsik ugyanezen időben Zulfikár aga, napi 15 a[kcse]vel. Helyettese Gazanfer kiája 11 a [kese] vei. Musztafa Zulfikár szerbölük, 9 a[kcse] napi zsolddal. Létszám 3 ember. (Közember nincsen.) Összesen 45 ember. A békési palánk lovasai dzsemáetjének jegyzéke az 1036. évre (1626. szept. 22.-1627. szept. 10.). Török. Magyarul kiadva; Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek I., 423-424. old. - Az itt olvasható számot (45) érdemes összevetni a békési palánk harcosainak korábbi időből (1590) származó 238-as létszámával (1. fentebb 101. szám), a többszörös csökkenés jól mutatja a török számbeli megcsappanását. 116 A tizenötéves háború eseményei kapcsán 1596-ban Eger vára török kézre jutott, így megyénktől távolabbra kerültek a királyi Magyarország végvári seregei. A Gyulával szomszédos Jenő várát viszont az erdélyi fejedelem szerezte meg, továbbá Sarkadot és Szalontát is fejedelmi hajdúkkal erősítették meg. Noha a XVI-XVII. század fordulóján Sarkad többször is gazdát cserélt, de csak egy-egy rövid időre jutott a török kezére, végül is megmaradt Erdély birtokában. A vidékünkön nagy pusztítással járó tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606), valamint a királyi Magyarország 171