Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 96. Miksa király a török haderő átvonulási területének feldúlására, elpusztítására szólítja fel Kerecsényi Lászlót (Miksa utasítása, 1566) - 97. Gyula várát elfoglalják a törökök (Istvánffy Miklós: Magyarország története, XVI. század vége-XVII. század eleje)

hősiesen harcoltak. Idegen, messzi földről ide került zsoldosok ontották vérüket a várért, a megyéért, a hazáért. Amikor nyilvánvalóvá vált a királyi segítség távolmaradása, az Istvánffy Miklós (1538-1615) - és több kortárs-történetíró - által alaptalanul gyávának, hitszegőnek és árulónak minősített Kerecsényi feladta a menthetetlenül pusztulása elé néző várat. A várvédők 1566. augusztus 30-án aláírták a vár feladásáról szóló szerződést, majd szeptember 2-án elhagyták Gyulát. Ezzel megyénk történetének egy hosszú szakasza (a nemesi vármegye kora) zárult le. ...Bizáncból lassú menetben Drinápolyba érkezik a szultán, s onnan Pertaf pasát, nőtestvére fiát, Görögország beglerbégjével, kétezer janicsárral és huszonötezer más különféle katonával Magyarországra előre küldi, hogy, miután hozzácsatlakoztak a belgrádi és temesvári parancsnokok, Gyulát (Giulam) ostrom alá véve elfoglalják és hatalmukba vegyék. Hadviselését úgy tervezte, hogy három hadjáratot indít: az egyik hadmenet Gyulát támadja meg, ő maga vagy Egert vagy Szigetvárt veszi ostrom alá, az erdélyinek pedig a tatárokkal együtt Szatmárt vagy Tokajt tűzte ki, hogy elfoglalják. Pertaf előre küldve seregét, július hó 4-én Gyulához érkezett, melyet Kerecsényi (Querecenius) László kétezer magyar lovassal és gyalogossal, s élén Geriger Farkas és Happarott Vilmos századosokkal, a Schwendi Lázártól küldött hatszáz német gyalogossal védelmezett. Voltak nagyon vitéz lovasparancsnokai, nála vitézebbek is, Olcsarovics (Ocharovitius) Demeter, Henyei (Heneius) Miklós, a horvátországi Kamisacból származó Marinics (Marinitius) Ferenc, Jász (Jazyx) Lukács, Ghyczy (Gicius) János, Balázsdeák (Balasdiacus) Márton, és még mások sokan; a rác Rajakot, a gyalogság parancsnokát ugyanis, nem tudni, mily okból, bebörtönöztette. Voltak ott városbeliek is; ezek nagy része azonban az akkor Erdélyhez tartozó Váradra, továbbá Kassára és más biztonságosabb helyekre költözött feleségével és gyermekeivel, a többiek viszont, kikben tüzes fiatalság, erő és lelkesedés volt, úgy döntöttek, hogy otthon maradva a haza védelmére fegyvert fognak az ellenség ellen. Kerecsényi övéinek nagy részével, mintegy egy stadion távolságra, elébe ment az ellenségnek, s kemény csatát vívott vele, melyben mindkét részről csak kevesen estek el. Estefelé tért vissza a városba és a várba. Az ellenség pedig éjjel hozzáfogott a sáncok építéséhez, s elhelyezte a magával hozott vesszőkosarakat, továbbá a nagy ágyúkat, hogy azokkal töresse a várfalakat. Minthogy azonban a sűrű esőzéstől a város mellett elfolyó Körös (Chrysius) és a többi folyócska annyira megáradt, hogy körös-körül a mezőket mind eláztatta, a vártól elég messze kerestek helyet, hogy ott sáncokat és védőtetőket emeljenek. E kényelmetlenség miatt lassabban és vontatottabban folyt 147