Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A török veszedelem torkában - 93. A gyulai vitézek bugaci portyázása (Szép ének a katonákról, az 156o-as évek első fele)
Nám te is jó vitéznek tartod magad, Vég-Gyulában mikor iszod borodat, Az vitézek előtt hányod magadat. Itt megválik majd az ki vitéz leszen, Bátor szíve az kinek helyén leszen, Ha törökkel szemben menése leszen!" Beké Pál azt mondja az vitézeknek, „Nekem sem több benne mint egykeknek, En felőlem bár nekiek menjetek. Hiszem Istent innét is kiszabadít, Sok helyekrül már fejemet elvittem, Sokszor immár törökkel szemben mentem; Hol nem nyertem onnét elébb állottam, Soha én az futást nem szégyellettem, Szemérem volt, de hasznos volt az nekem. Vakmerűek sokan az kik voltának, Kevesen is sokkal szemben mentenek, Nagy bolondul magokat ott vesztették!" Az két vitéz mindaddig versengének, Török sereg ottan elközelgete, Egymást láták, ottan meglassódának. Két fél öszve erősen roppanának, Az törökök mind „Állát" kiáltanak, Az magyarok mind „Jézust" kiáltanak. Két fél öszve erősen roppanának, Reggeliül fogva mind estveig vívának, Szegény magyarokban sokan meghalának. Törökök előtt magyarok futamának; Magyarokat messze nem űzték vala. Nap immáron hogy alámegyen vala, 140
